Váratlan vonzalom /átírás alatt/

o n e p a r t

Az ablakomon beszűrődő, nyári napfény símogató fényére keltem. Szememet lassacskán kinyitva az órámra pillantottam, ami fél hatot mutatott. Mitagadás, sosem voltam olyan aki az egész napot végig tudja aludni. A suli miatt amúgy is mindig korán kell kelnem, így már megszokásból nyáron is korán kelek. Pár percig még pihentem az ágyban, időt hagyva magamnak, hogy teljesen felébredjek.

Kikászálódtam az ágyból majd a szekrényemhez lépkedtem. Kinyitottam a hatalmas, poszterekkel és képekkel teleragasztott ajtót és hirtelen elém tárult az a rengeteg ruha. Kiválasztottam egy szürke, kopott mintás bő pólót, hozzá pedig egy fekete rövidnadrágot, amibe behúztam a pólómat. Enyhén hullámos, barna hajamat egyszerűen csak felfogtam. Belenéztem a tükörbe és egy laza sminket dobtam magamra. Amint ezzel megvoltam, elégedetten álltam fel a székből. 

Elővettem a táskámat és beletettem pár ruhadarabot, mivel ma ott alszom Davidnél.  Amint bepakoltam, a zsebembe csúsztattam a fülhallgatómat, és táskámmal a kezemben indultam el lefelé a lépcsőn. Mire leértem a többiek már reggeliztek. Többiek alatt anyut, Petert és Scottot értem. Mostanában nagyon sokat időznek itt, ami kezd egy kicsit bosszantani. 

- Jó reggelt hercegnő. Csakhogy sikerült felkelned. - köszöntött Scott egy szerinte csábos mosollyal az arcán, mire megforgattam a szemeimet. 

- Csak hogy tudd, én lakom itt szóval akkor kelek fel amikor akarok és tudtommal nem vagy az ébresztőm hogy beleszólj abba, hogy én mikor kelek fel! - közöltem érzelemmentesen, miközben megkerültem az asztalt és helyet foglaltam anyu mellett.

- Donna! Kérlek viselkedj már kedvesebben! - sóhajtozott anyu.

- Nem én kezdtem. - rántottam vállat, s közben egy szúrós pillantást a velem szemben ülő Scottra, akinek ördögi mosolyra húzódtak ajkai.

- Donna, légyszives.

- De anyu! Scottnak és Peternek az ég világon semmi keresnivalója nincs itt. Miért kellett egyáltalán itt aludniuk az éjjel? Tudtommal nekik is van lakásuk, ahol ugyanúgy vannak ágyak és ott is tudnak aludni.

- Tudod Donna - kezdte, majd ránézett Peterre es gyengéd mosolyra húzta szályát - pont erről akartunk veled beszélni. Scott és Peter, mától itt fognak lakni velünk. - közölte anyu, miközben végig fogta Peter kezét.

- Tessék?! Ugye ez most csak valami vicc?! - álltam fel idegesen az asztaltól.

- Jól hallottad hercegnő. Mától itt fogunk lakni. - mondta Scott, majd ismét önelégült mosolyra húzta a száját.

- Ne merészelj mégegyszer így nevezni! - szegeztem mutatóujjam Scott-ra, majd felkaptam a táskámat és kisétáltam az ajtón. Tudom, örülnöm kellene anyu boldogságának, de valahogy nem tudok. Ráadásul most hogy ideköltözteti őket, minden egyes nap találkoznom kell Scottal és tűrnöm a csípkelődéseit.

Fülhallgatóval a fülemben szálltam fel a buszra, ami néhány megálló után le is tett a már jól ismert utcában. Pár perc gyaloglás után meg is érkeztem. 

- Jó reggelt! - nyitott ajtót David, egy ásítás kíséretében. Látszott rajta, hogy nem rég kelt fel. Öltözéke szintén erről árulkodott, hiszen csak egy melegítő nadrág volt rajta. - Oh Donna, te már ilyen korán itt vagy? Hány óra van? Azt hittem később jössz. - eszmélt fel.

- Később akartam jönni, de nem bírtam tovább ott ülni közöttük. - mondtam szememet forgatva, majd egy gyors csókot leheltem ajkaira.

- Miért? Mi történt? - ráncolta össze a szemöldökét, közben pedig kérdőn nézett rám.

- Nem mehetnénk inkább be? - néztem zavarodott íriszeibe, hiszen még mindig az ajtóban álltunk. Kérdésemre csak bólintott egyet, majd utat engedve maga mellett beléptem az ajtón. Ahogy egyre beljebb mentem a házban, isteni illatokat kezdtem érezni a konyha felől. A konyhába beérve, leültem az egyik bárszékre, majd a nekem háttal álló Helenre pillantottam.

- Szia Donna! Kérsz reggelit? - köszöntött David anyukája mosolyogva, miközben leemelte a serpenyőt a tűzhelyről.

- Persze! Köszönöm. - mondtam én is mosolyogva. Helen mindig nagyon kedvesen bánik velem és melengette a szívemet, hogy felajánlotta a reggelit. Nagyon éhes voltam már, ráadásul itt sokkal szívesebben eszek mint otthon.

- Donna, nem bánnád ha este átugranánk az egyik haveromhoz? Megígértem neki hogy átmegyek. - szegezte nekem a kérdést David, majd szedett mind a kettőnk tányérjába egy adag rántottát.

- Nem is tudom - néztem magam elé, majd hirtelen rá vetettem a tekintetemet - David én a mai estét veled szerettem volna tölteni. Elmehettünk volna kajálni valahova vagy megnézhettünk volna egy filmet. - vetettem fel ötleteimet, ezzel is jelezve hogy nem szeretnék átmenni a barátjához.

- Ne legyél már ilyen. Már megbeszéltem Daniellel hogy ma este beugrom hozzá. - győzködött tovább és ekkor ért a felismerés, hogy ő már lebeszélte Daniellel hogy elmegy hozzá, pedig tudta hogy ma átjövök. Viszont nem volt már kedvem vele is leállni vitatkozni, ezért mutatva beleegyezésemet bólintottam egyet. 

A nap további része egész kellemesen telt. Helen a reggeli után elment dolgozni, mi pedig az egész napot a hátsó kertben lévő medencénél töltöttük. 

Elérkezett az este, így kimentünk a kocsihoz. Mikor beszálltam a fekete terepjáróba, David hirtelen az ajkaimra tapadt. Mikor kis idő múlva párnái elváltak az enyémektől, bekapcsolta az biztonsági övét, majd én is így tettem.

- Indulhatunk? - nézett íriszeimbe, mire én csak bólintottam.

Nem sokkal később, megérkeztünk Danielhez. Becsengettünk és pár másodperc múlva egy beesett szemű, eléggé ittas állapotban lévő fiatal srác feje bukkant fel az ajtó mögül.

- Csá haver! - köszöntött minket Daniel. Vagyis inkább csak Davidet. Első benyomásra elég bunkónak tűnt. Bár lehet csak az ital miatt.

- Csá tesó! - ölelte meg haverját a párom, vigyorogva.

- Dave, ki ez a csinos kis lotyó itt melletted? - mért végig a göndör srác, tenyereit összedörzsölve. David mit sem törődve a rám tett "lotyó" megjegyzéssel, intett egyet majd nemes egyszerűséggel besétált az ajtón engem pedig ott hagyott ezzel az ittas paraszttal. 

- Donna vagyok, egyébként. - nyújtottam felé a kezem, mire ő megfogta azt és behúzott az ajtón, amit aztán hangosan be is csapott mögöttünk. A házban üvöltöt a zene és elég sokan voltak bent. Nem mellesleg éreztem valami fura szagot is. Ahogy bepillantottam, meg is találtam honnan árad az a fura szag. Az egyik sarokban beszélgettek páran, a kezükben pedig füves-cigi csüngött.

- Akkor te most vetkőzz le és ülj oda a többi mellé! - mutatott a fekete kanapéra, ahol már ült néhány lány bugyiban és melltartóban. Nem tudtam megszólalni erre a kijelentésére és csak álltam ott egyhelyben és néztem azt a pár csajt ahogy nyalják-fajlák egymást és bárkit aki odament hozzájuk.

- Na most mivan? - szívott egy hatalmasat cigarettájába, mikor feltűnt neki hogy csak állok ott egyhelyben. Bagója teljes füstjét az arcomba fújta.

- Daniel te minek nézel engem? Úgy nézek ki mint egy prostituált? - szegeztem neki a kérdést miközben szemeimet le sem vettem a kanapén fetrengő lányokról.

- Miért, hát nem az vagy? - nevetett fel - Mi másért hozott volna téged Dave? - köpte arcomba a szavakat flegmán, és a semmibe tiporva minden önbecsülésem.