Lázadó Szerelmünk

Die Hair Dye

Reggel a gerlepárt egymásnak esve találtam az iskola parkolójában. Épp csak rájuk néztem, de már az is szívszaggató volt számomra. Bementem a suliba, és a folyosón az egyik padon csak bámultam magam elé és gondolkoztam. A lelki állapotomon, az érzéseimen, meg úgy az utóbbi időszakon. Hirtelen lettem jóba velük, félek hogy ilyen hirtelen veszítem majd el őket. Mit érek én az emberek számára? Mit érek én neki?-tettem fel magamnak a kérdést. A válasz kifejtésében hatalmas hangár zavart meg. Felkaptam a fejem, és Andyt karolta körül mindenki. Ujjongás tört ki, össze-vissza ordibálták hogy Mekkora állat vagy öcsém!, Legenda vagy!, Ki a király?, és többek között elhangzott a Te vagy a történelem legnagyobb partyarca! jelző is. És mind ezt miért? Mert rendezett egy instant házibulit a szomszédos teremben, az egész osztály szívta a levét, és még mások is, köztük én. Hogy én mivel? Lássuk csak:
1. Rosszul lettem
2. Julietet épp hogy le nem varrta a terem sarkában
3. Fájdalmat okoz nekem.
Könnyebb mostmár bevallani mint minden áron ellenállni a saját érzelmeimnek, beleszerettem Andy Biersackba. Nem, ezt nem akartam. Valahogy mégis belopta magát a szívembe. Lehet az aranyos mosolya, a gyönyörű szemei, az a személyisége amelyik mellettem érvényesül. Amikor mellette vagyok, nem érzem magam egy senkinek. Mellette úgy érzem vagyok valaki, és hogy igenis számítok valakinek. Aztán pofára esek a valóság kőkemény padlójára. Jön Juliet, és én nem is létezek többé.  Vajon csak egy pótlék vagyok számára? Csak egy barát? Vagy annál több? Úgy döntöttem nem filózok ezen tovább, de e mellé egy csöppnyi kéz ragadta meg az enyém.

- Tory drága!-vigyorgott rám a picúr fekete hajú teremtmény.

- Mads!-kiáltottam fel, és hirtelen felindulásból meg is öleltem. Gyengéden megsimogatta a hátamat, majd eltolt magától hogy a szemembe tudjon nézni.

- Nem kertelek, tudom mi van. Suli után az udvaron tali!-dobott egy puszit végszónak, és elsietett mert a végítéletnek hangzó csengő megszólalt.

Én is megindultam, és nem tudtam hogy a mai nap a káromat vagy az örömömet fogja hozni. Felmásztam a jól ismert lépcsőkön egyenesen a tanterembe amellé a tanterem mellé, ahol tegnap Andy vagy ki tudja ki tartotta a kicsit sem okosnak nevezhető házi terem bulit. Már mindenki bent volt, úgy láttam hogy csak én vagyok késésben. A folyosó végéről mint hogyha egy mély férfi hangot hallottam volna, de inkább mit sem foglalkoztam vele és beléptem a tanterembe ahol épp a matekórám dúlt. Elnézést kértem a késésért majd helyet foglaltam, és kezdődhet az egész napos unatkozás illetve az emelkedés hogy Mads mit akar tőlem.

Csigalassúsággal teltek a percek mire meghallottam az utolsó csengő szót és bár kissé izgulva de az udvar felé vettem az irányt. Maddie kicsit zavartatva magát bagózott az egyik pad támláján ülve.

- Na csá!-vette ki a szerkezetből a ciginek tűnő izét, majd tengerzöld szemeivel rám nézett.

- Na cső!-huppantam le mellé ket sem törődve azzal hogy nem tudtam hogy mit szívott de úgy őszintén nem is voltam rá kíváncsi mert nem az volt a lényeg.

- Mielőtt azt hinnéd hogy bármiféle illegális szert fogyasztottam gondoltam közlöm veled hogy ez a ciginek egy modernebb változata.-nevetett.-Láttam a fejeden a meglepettséget.

- Öhm... igazából rádbíztam hogy mit csinálsz szabadidődben de most hogy így mondod igen én is elég sűrűn cigizek hogy tudjam ezt.-kuncogtam én is.

- Na térjünk a lényegre. Hogy vagy?

- Most őszintén? Elég szarul. Azt hiszem beleszerettem ebbe a colos idiótába. Fogalmam sincs hogy mi van köztünk, egyszer tisztára úgy viselkedik mint ha akarna tőlem valamit, utána meg kb. mintha nem is léteznék. Nem tudom, eléggé összezavar, és lássuk be e nélkül se vagyok a toppon.