Mindenkor, mikor csak csekkolok,
A gyönyörlátványtól rögtön sokkolok.
A te szemed, a te arcod köszön nekem,
És nem értem, őt mitől érdemeltem?
Nincs semmi különlegesség bennem,
És mégis, csak is engem választott!
Érzem, hogy csak is ő kell nekem,
Érzem, hogy a sors is neki rendeltetett.
Soha senkit nem szerettem ennyire még,
Úgy hiszem, a sors sodort bennünket idáig.
És remélem, hogy vele telik le a sorsom,
Számára minden gátlásom feloldom.
2018/12/14
