Mikor este álomba merülök,
Először mindig felépítem a világom.
Legyenek ma mindenhol dombok,
Aztán legyen sajátom, 1001 virágom.
Ezen virágok színe, mind pompázó,
De mégis, egy kitűnik mindközül.
Egy gyönyörű rózsa, ott ül egyedül.
Arra váró, hogy jöjjön érte egy báró.
Ezt a rózsát, még 1000 virág üli körbe,
Ő mégis, mintha egyedül lenne.
Várva vár egyetlen pillanatra,
Hogy választottját megpillantsa.
És mivel én építem, ez az én világom,
Ő ott nem ámítás, az én virágom!
És ma már nem csak elképzeltem,
Már tudom, hogy van, és hol a kedvesem.
Te vagy az édesem...
2018/12/21
