Féltékeny boszorkánymester

– Már megint ő?! – kérdezte bosszúsan Magnus az épp távozó Underhill felé mutatva, aki épp akkor lépett ki a Hunter's Moon – a törzshelyük – ajtaján.

– Megint? Csak beszélgettünk – vonta meg a vállát nemtörődöm módon Alec, majd visszafordult az itala felé.

– Na, persze! Te lehet, hogy csak beszélgetsz vele, de ő flörtöl veled, Alec! – csattant fel Magnus. Szeme egy pillanatra macskaszerűvé vált a haragtól.

Alec csak nézte párját, és magában jót mulatott a boszorkánymester féltékenységén.

– Csak hálás, amiért nem kell többé titkolnia a szexualitását, mióta az intézet igazgatójaként felvállaltalak a nyilvánosság előtt.

– Oh, akkor csak hálából akar rád mászni?!

– Nem akar rám mászni!

– Dehogynem!

– Magnus!

– Alexander!

Most már Alecnak is elment a jókedve látva, Magnus mennyire dühös.

– Nincs semmilyen szándéka velem.

– Szerinted... Szerintem pedig van. Mondd csak, mit gondolnál, ha én minden este együtt iszogatnék Doth-tal, sőt, a lakásomban találkoznék vele?! Úgy gondolod, hogy ez rendben van?!

– Vagyis nem bízol bennem – mondta Alec, bár magában igazat adott Magnusnak. Mindenkit utált, aki szemérmetlenül hozzáért szerelméhez.

– Benned feltétel nélkül, de benne nem.

– De nem történt köztünk semmi.

– Még.

– Na jó, nekem elegem van! – csapta le az üres poharát az árnyvadász, majd faképnél hagyta párját. Az agyára ment már a féltékenységével. Jó, abban igaza volt Magnusnak, hogy sokszor beszélget Underhill-lel, de ez nem jelentette azt, hogy tetszik a férfinak, vagy fordítva.

Magnus Alec távozása után még maradt. Bosszús volt, amiért párja nem veszi észre, mennyire rá van akaszkodva Underhill, hogy akárhányszor csak meglátja Alexandert a férfi, rögtön a közelébe férkőzik. Nem akart emiatt veszekedni szerelmével már sokadszorra is, de idegesítette a tudat, hogy valaki el akarja tőle csábítani az ő Alexanderjét.

Másnap Magnus hiába hívta telefonon Alec-et, a fiú nem vette fel. Az irodájában lévő asztalra dobta a telót. Nem nyomta ugyan ki, de lenémította a készüléket, hogy ne hallja, ha csörög. Nagyot sóhajtott, majd leült az asztal elé, és arcát a kezébe temette. Talán valahol imponáló is, hogy Magnus féltékenykedett, hiszen ez jelzi, hogy szereti őt, de... olyan idegesítő is volt az egész. Bár ő sem viselkedett másként, mikor felfedezte a boszorkánymester emlékekkel teli ládikóját, sőt, még talán rosszabb is volt Magnusnál. Már maga sem tudta, mit is csináljon.

– Alec – szólalt meg előtte egy ismerős hang, mire felnézve Underhillt pillantotta meg.

A férfi az asztalon villogó telefonra nézett.

– Zavarok? Vedd fel nyugodtan.

– Nem, nem fontos.

– Oh, csak nem...

– Kicsit összevesztünk.

– Értem.

Alec mintha örömöt fedezett volna fel a másik tekintetében a hírre, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot. Csak Magnus vádjai miatt lát olyanokat, amik ott sincsenek, gondolta ingerülten.