Doll

1.fejezet

Doll's POV

Egy aukción vagyok. Testemet egyedül egy majdhogynem áttetsző ruhadarab takarja.

Kényelmetlen... Szinte fájdalmasan durva az anyag, de végsősoron arra lettem nevelve hogy ilyet hordjak. Vagyis inkább azt, amit mondanak hogy hordjak. Nem igazán van saját stílusom, sőt, ízlésem sem nagyon van, vagy nem tudom. Mindig azt mondták, hogy nem lehet saját ízlésem, így mindig azt szeretem, amit elvárnak.

Életem eddigi húsz évét azzal töltöttem, hogy erre az aukcióra készüljek fel. Egészen eddig csak tasakozott vért adtam, most viszont eladnak egy igazi vámpírnak, hogy élő vértasakként szolgáljak neki.

Ha szerencsém van, egy eszméletlen szeretkezésben és estében lesz részem, majd egyszerre kiszívja a Gazdám az összes vérem. Ha pedig nem... Akkor bezár valahova, éheztet, és épp annyi dolgot kapok ami feltétlen szükséges ahhoz hogy a vérem ugyanúgy első osztályú maradjon, és életem végéig szívni fogja azt. Mindkét esetre felkészítettek.

Az egész termet különböző feromonok szaga, és erős parfümök szúrós keveréke borítja be. Szörnyű.

Az aukció előtt egy órával bedrogoztak, hogy ne legyek magamnál amikor látom a licitálókat. Elvileg ez egy bevett szokás ilyenkor, mivel sokan szeretik azonnal a vásárlás után "felszentelni" a játékukat, és mivel ilyenkor durvábbak a kelleténél, és így nem halok bele abba amit tesz velem, vagy ha bele is halok, nem nagyon fogom érzékelni.

Kábultan lépdelek a színpadon, majd forgatnak, mutogatnak, hol felhúzzák a ruhám, hol pedig le. Szétterpesztik a lábam, megmutatják a nemi szervem is, és lassan elkezdődik a licit.

Nem nagyon hallom a hangokat, inkább a reflektorokra figyelek, amik egyenesen a szemembe sütnek. Idegesítő, és fájdalmas.

A bőröm és a testem forr, szinte megolvasztja a vérem a húst ami körülveszi, de mégsem gyorsul fel a szívverésem. Nem szabad felgyorsulnia. Elvenné a vámpírok kedvét a megvásárlásomtól, ha túl gyorsan verne a szívem.

Egyszer csak valami éles hangot hallok, mire bekötik a szemem, a kezeim a hátam mögé láncolják, és kivezetnek valahova.

Elkeltem.

Alig bírok már járni. A drog egyre erősebben hat. Lassan elvesztem tőle majd az eszméletem.

A hideg csempe szinte lefagyasztja a talpam. Hirtelen elfogy a csempe, és valami érdes váltja fel. Beton.

Hallom egy kocsiajtó nyitódását, majd valaki lehajtja a fejem, és beültet. Becsatolja az övem.

Bőrillat és újautó szag járja át az egész kocsit.

Elindulunk.

Nem tudom mennyi ideig mehetünk, ugyanis egy idő után a drog amit beadtak nekem kiüt.

***

A földön ébredek, láncok, szemkötő, és ruha nélkül. A fejem kissé fáj, és a drog miatt még kissé kába vagyok, de már kezd kimenni a hatása.

Mozdulatlanul körbenézek a szobában, amiben vagyok. Alattam fapadló, körülöttem barnás színű falak, vöröses kárpitozású, faragott bútorok vannak; egy íróasztal, rajta néhány tollal, és papírral, előtte egy rózsa, meg fakintákkal díszített szék, vörös párnával rajta, mellette egyik oldalon egy könyvespolc, a másikon pedig egy ajtó, ami mellett nincs semmi, és ezzel ki is merült az, ami belefér a látóterembe. Kellemesen meleg van, és a szobát a régi bútorok nyugtató illata járja át. Nem nevezném dohosnak, vagy porosnak, inkább mintha kissé édeskés, vaníliás illat töltené be a helyiséget.