Prológus

12 4 2
                                    

1798-ban

Félve néztem jobbra. Szerencsémre egy lélek sem járt erre, így futásnak eredtem.
Este 11 óra lehetett és az út kihalt volt.
Már majdnem a nagyfánál voltam amikor kocsi zörgést hallottam. Ki az az idióta aki ilyenkor kocsikázik? Ráadásul télen?
Elbújtam a legközelebbi ház mögé. Az kéne még,hogy meglásson valaki és elmondja az apámnak. A fejemet vennék.
Mikor elhalkult, újra futásnak eredtem.
Oda értem a nagyfához és félkézzel neki támaszkodtam,nagy levegőket véve.

-Merre vagy?-suttogtam. A lehelletem látszódott a hidegben.

Ahogy kimondtam ezt a két szót egy kéz a derekamra egy pedig a számra csúszott.
Magához húzott majd adott egy puszit az arcomra.
Hirtelen megfordultam és a nyakába ugrottam.

-Annyira hiányoztál-suttogtam a nyakába.

-hát még te!-fogta közre az arcom majd ahol ért, ott csókolgatott.

-Hová megyünk?-állítottam meg egy pillanatra.

-El innen, jó messzire-hajtotta homlokát az enyémnek.
"de nem szólunk senkinek?" tettem fel magamban a kérdést.

-Nem bizony-mosolyodott el ördögien.Azzal megragadta a kezem és a felé a hely felé húzott, ahová a legelvetemültebb ember se merészkedne.
Murderville felé.

Feel YouWhere stories live. Discover now