Hope

Elveszve

Hope szemszöge:
Ilyen nincs- ráztam meg a fejem miközben láttam az újonnan szerzett "férjemet" vitatkozni Carterrel, Helgát akinek mindig nagy szája van most csak úgy enyomták a benne cikázó gondolatok.
Most mi lesz? Kérdezte Helga egy kis gondolkodás után.
Aary és én most elmegyünk, ha valami történik majd értesültök róla. Nem kell, hogy bepiszkoljuk a hírnevét egy kertvárosi akárkivel.
Helga már szorította az öklét és nyílt a szája amikor Aaron rámnézett és megszólalt:
Ha csak a pénzről van szó és ezért egy ilyen tervvel álltál elő nem kispályás lehetsz.
Mielőtt válaszolhattam volna rá már elmentek. Mélyen szántott bennem, hogy valaki ilyet feltételez rólam amikor még csak nem is ismer.
Helga kirakott otthon a ház előtt. Mikor beléptem az ajtón Gizel és Bart ölbe tett kézzel vártak rám a nappaliban.
Na végre hogy megérkeztél. Hol a pénz? Kérdezte Gizel rusnya arckifejezésével
Csak 500 dollárt tudok most adni- néztem rá sajnálkozva
Pedig egyeltalán nem így volt, legszívesebben tarkón rúgtam volna.
Az pedig nem elég, menj el. Van 2 órád összepakolni ne is lássalak.
Dehát ez a szüleim háza, háborodtam fel majd néztem Bartra és kérdőre vontam hogy ő mit gondol erről. De mit is vártam Bartnak egy önálló gondolat sem jutott, ezért van még Gizellel.
Amint kiléptem az ajtón egy tucat paparazzi vett körül és kérdéseket dobált hozzám, mire én elkezdtem szaladni parányi bőröndömmel a kezemben. 1000 gondolat futott át az agyamon, hogy mégis most mi lesz velem? Hol fogok aludni? Az utolsó pénzemet most adtam oda kedves keresztszüleimnek.
Könnyektől megtelt szemeimmel futottam tovább amikor egy autó hirtelen megállt előttem, immáron az út kellős közepén álltam.
Majd Aaron szállt ki belőle
Ülj be! - nézett rám miközben tekintetemet fürkészte.
Elveszettségemben csak bólintottam egyet majd beszálltam a nagy fekete limuzinba.
Nem sokkal később egy óriási villa előtt álltunk meg, akàr egy kissebb kastélynak is mondhatnám. Az udvara hatalmas, hatalmas medencével.
Amint beléptünk egy házvezető nő jött is és felvezetett a " szobámba".
Hatalmas volt, nagy szekrényekkel és egy külön fürdőszobával, mint álmomban.
- Az én nevem Mrs. Molly miután kipakolt a szobájában lefektetjük a szabályokat vacsora előtt
- Szabályokat? Néztem pislogva hogy vajon miről beszélhet
Gyorsan összepakoltam majd leültem az ágyamra, Mrs Mollynak nem kellett sok, egyből az ajtón kopogtatott.
- Jöjjön, közben elmondom a dolgokat.
Bólogattam, akàr egy engedelmes kiskutya.
Első szabály: minden reggel pontban 7kor reggeli , délben ebéd és 6kor vacsora, a késés büntetést von maga után
Második szabály: sosem zavarjuk Mr. Aaront
Harmadik szabály: Nem mehet sehova Mr. Aaron engedélye nélkül
Ebben a pillanatban megláttam Aaront és odaszaladtam.
Mi az hogy nem mehet el az engedélyed nélkül?! Nem vagyok a rabszolgád,sem senkid hogy megmondd mit tehetek és mit nem.
Néztem rá dühösen
-Ugyan úgyis csak a pénzemért vagy itt, addig csak kibírod ebben a neked nem megszokott életstílusban- nézett rám cinikus de ugyan akkor komoly tekintettel
Ebben a pillanatban elfutottam, ki a kapun ameddig csak bírtam, majd hirtelen egy biciklis alakba futottam és felbortultam...