A sűrű erdő zöld lombkoronái között hangos kurjantások és csattogó fejszék hangja zavarta meg a rengeteg madár állományának csivitelését. A hatalmas, több öles fák kivágása nehéz volt, ám ez nem lombozta le az erdő irtók kedvét. Hangos nevetés szűrődik át a munkások körében, majd egy nagy kiáltás „Dől a fa!" Végül az ezt követő nyikorgás, mely az öreg tölgyből jön, eztán annak tompa ám óriási puffanása. a munka pedig folytatódik.
A kopácsolásban részt vesz az egykori Homályerdő lakója is, kinek testvére épp az egyik favágó öltözékét foltozza a férje műhelyében.
-Robert! -Kiált a fa túloldalára egy erdész.
-Mondjad Baron! -kiált vissza a szikár, izmos középmagas férfi.
-Keresd már meg Malakai-t! Már vagy egy órája eltűnt! -kapaszkodik fel a fára a favágó.
-Merre indult?
-A tó fele! Remélem nem kapta el egy falka murlok. -ül le a hatalmas rönkre.
Robert a fába állította fejszéjét, majd elemelte a holmija mellől a kardját és a pajzsát, végül becsúsztatta azt a hüvelybe és elindult az erdőn át a tó irányába.
Malakai egy őr volt Haggard tábornagy sorából. Képzett harcos, így furcsa, hogy még nem ért vissza.
-Malakai! -kiáltja Robert, de semmi válasz nem érkezik.
A pocsolyához közelebb érve a növényzet is ritkul és szembe találja magát egy hatalmas fehér szőrű farkassal. Robert kardot ránt, mire a fenevad ráront. A pajzsával a feléje közeledő állatot erősen orron vágja, amitől a rémség megtántorodik, de mire megrázná ordas nagy pofáját addigra Robert már háta mögül teljes erejével meglendíti frissen élezett pengéjét és a dög koponyáját bezúzva akkorát cserget annak fejére, hogy a bestia azonnal szörnyet hal.
Nem rakja el fegyverét, hisz ahol egy farkas van ott több is mindig van. Megnézi a szörny pofáját, csupa vér a szája. „Ez nem farkas vér" gondolja magában, majd beleállítja a kutyafajzat mellkasába a pengét. Köp egyet, de mire befejezné, addigra zajt hall a bokorból.
Megpördül a másodperc tört része alatt és a Thomastól rég eltanult harci állásba helyezkedik. a pajzs mellkasa előtt, jobb kezében pengéje vállmagasságban, annak vége túlnyúlik nem sokkal a fából tákolt védelmi eszközön.
Egy aranysárga szempár jelenik meg a szemben lévő dzsumbujban, majd egy aprócska kölyök murlok totyog ki, kezében fabottal.
-Murgl! -Kiáltja el magát játékosan.
-Mi a fene... -engedi le pengéjét Robert.
A kis nyálkás rémség közelebb totyog, majd rávág egyet Robert sípcsontjára, aminek ereje épp annyi, hogy a ruha alatt megérezze a kis becsapódást. Robert elindul a vérnyomokat követve, mögötte szorosan a kis murlok.
A tó mellett haladva meglátja a halott Malakait, körbe véve az őt paskoló alacsony, nyálkás lényekkel.
A kis rém megörülve társainak, nagy zajt csap és Robert mellett elszaladva csatlakozik a holttest meggyalázásához. A szülők viszont nem értékelik ennyire a hívatlan vendéget. Hangos csatakiáltással indulnak meg Robert irányába, aki pedig ismét beleveti magát a sűrű rengetegbe és szalad át a dzsidzsáson egészen társaiig, akiknek hatalmasat kurjantott
-Mindjárt itt lesznek! -Kiáltott Robert.
A három társa egyből elrohant fegyveréért és várták a betolakodókat, akik hamar áttörtek az erdő takarásán. hatalmas robajjal csaptak össze. Apró termetük ellenére a murlokok meglehetősen szívós szörnyek. Robert suhintásától azonban nem mentette meg őket ez. A csontokkal és bunkósbotokkal szemben az élezett penge túl fölényesnek bizonyult és áthasította a hüllőember gyomrát egy suhintása, amitől annak belső szervei kibuggyantak a zöld fűre, átszínezve azt.
A harc végén pár apró vágással és zúzódással megúszták, de Malakai társuk nem volt ilyen szerencsés és halálos vállalkozás lett volna visszamenni a rémektől hemzsegő partra.Robert elindult megmondani Thomasnak mi történt társával. Azt viszont nem tudta meghatározni a fiú, hogy a murlokok vagy pedig a farkas végzett-e a katonával.
Thomas halk sóhajtással vette tudomásul az elesett hírét, végül elküldte a fiatalt vissza dolgozni.
Nehéz idők járnak a keleti völgyre.
Egyre rosszabb az ellátás mióta a defias banda elfoglalta a folyótól nem messze fekvő farmot és meg nem ölte annak régi tulajdonosát.
Három ikonikus lázadó vette be magát társai mögé bújva a kistanyába. Thomas már vagy fél éve kifüggesztette a körözési plakátot, de kevés kalandor tévedt azóta erre és még kevesebjük fogadta el, majd halt halált a haramiák keze által.
A favágóknak már elege volt a Vancleef által irányított, szedett-vedett bagázsból.
Nem elég az erdő rémeitől tartani, de a csoport nem egyszer merészkedett át a kis faluba és vittek el rengeteg mindent.
YOU ARE READING
World of Warcraft: The Brave and the bold
FanfictionAzeroth világa, be szép vidékek sokasága tarkítja eme veszedelmektől nem épp mentes tájat. Elwinn erdejének csalogató bájától, Darkshire holtak tarkította temetőjén át, Durotar kopár sziklás hegyeiig s hova a szem nem is lát, veszélyt lát csak az...