Minden Mindegy

1<3

Sziasztok az Én nevem Elisabeth Black. Igazábol egy átlagos 17 éves lány vagyok. Hosszú szőke hajam és tengerkék szemem van. Van egy bátyjám Jacob Black-nek hívják. Barna haja és barna szeme van. Hát mit is mondjak totál egymás ellentétjei vagyunk. Nem valami jó a viszonyunk. Ő most 18 éves tizenegyedikes, mert év vesztes, de csak évfolyamtársak vagyunk. Ő a suli nagy menője, és benne van  focicsapatban. Majdnem csapatkapitány lett de inkább visszamondta. Ja szóval amíg Ő menő addig én egy visszahúzódó mindenbe beleolvadó lány vagyok. A suliba mindig elkerüljük egymást, de otthon is csak akkor szólunk a másikhoz, ha élet-halál kérdésről van szó. Mondjuk, hogy mit lehet enni. Senki nem tudja, hogy én vagyok a húga, azt tudják, hogy van egy húga de azt nem is sejtik, hogy konkrétan a suli lúzere az. Hát igen szép kis ellentétek vagyunk mi. :)

Anya éjjel-nappal dolgozik, hogy nekünk mindenünk meglegyen. Nos apa az egy nagyon jó sztori. Egy nap reggel arra keltünk, hogy valami leesett. Mint kiderült apa utolsó börönydje volt az. Közölte, hogy Ő unja a szürke hétköznapokat velünk, úgyhogy elmegy. Ez volt két éve és azóta se hallotunk róla semmit.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel a madarak csiripelésére keltem........Ja mégsem, a madarak megfagytak. Itt van már Március, de azért havazik. Végül is miért ne? Igaz, hogy most kéne tavaszodni, de hát mindenki örül ha halálra fagy. Szóval ilyen vidáman keltem ma fel. 

Lementem reggelizni. Hát persze, hogy az én drágalátos bátyjám ott volt és tv-ét nézett.

-Mit lehet reggelizni?-kérdeztem, mire végre felém fordult

-Amit csinálsz magadnak-hát jó szóval a konyha felé vettem az irányt

-De én is kérek- mondta, gyerekek mekkora egy paraszt. Ha én  kértem volna ezt akkor azt mondaná, hogy csinálj magadnak.  Mondtam már, hogy mennyire szeretem? 

Röpke fél óra múlva már a szobaámban öltöztem. Felvettem egy szűk farmert meg egy fehér ing féleséget egy fehér sportcipővel. Mivel nem vagyunk olyan jó testvérek, ezért Jacob elment a kocsiával, én meg gyalogolhattam minusz ezer fokban.

A sulinál vártam amikor valaki letakarta a szemem. Persze egyből tudtam, hogy ki az , mert ezt egyedül csak az én drága jó barátnőm szokta csinálni.

-Szia csajszi-mondta Emma

-Szia, de könyörgöm menjünk már be, mert lassan kezdek jéggé fagyni- erre csak jól kiröhögött

Éppen az osztályunkhoz vezető folyosón mentünk amikor neki ment valaminek vagyis inkább valakinek. Felnéztem és láttam azokat a gyönyörű borostyánzöld szemeket a barna kócos hajat és egyből tudtam hogy ki az. Matt......Matt Doroven. A focicsapat kapitánya, mellesleg a tesóm legjobb haverja. Á miért is ábrándozok róla úgyse fog sose észre venni. Hisz Jack legjobb haverja, mégse tudja, hogy a húga vagyok. Szép kis álom.

-Bo...bocsánat-dadogtam, mint egy hülye. erre csak elmosolyodott, istenem az a mosoly.

-Semmi gond, viszont félre állnál, mert kicsit útba vagy-lesütöttem a szemeimet

-Per..Persze és tény...tényleg bocs-dadogtam megint amin Ő nagyon jót szórakozott

Bementünk a teremben, ahol leültunk a helyünkre. Persze Emma is észre vette, hogy az előbb dadogtam, amt ki nem hagyott volna, hogy kicsit cikizhessen. De amúgy a szeretem.:)

-Csajsz neked bejön Matt?-kérdezte mire éreztem, hogy az arcom pírbe szökött

-Nem mégis honnan veszed te ezt?- tetettem a hülyét és lesütött a szemem

-Akkor miért pirultál el-és ekkor belépett a tanár akit amúgy rühellek, de most Ő volt a megmentőm

A nap elég gyorsan elment. Hál' Isten Emma már megunta egy idő után a kérdezősködést, de figyelmeztetett, hogy nem úszom meg, mert mindenféleképpen kiszedi belőlem amit már maga is kitalált. Csak ezt tőlem akarja hallani.

Szóval haza fele mentem, aztán beléptem a hazunkban ahol egy nagyon fura dolog fogadott.......