Minden Mindegy

13<3

Ahogy megígérte órák után együtt mentünk haza. Jacob-bal úgy beszéltük meg, hogy nem fogjuk anyát felkavarni azzal ami ma történt. Persze majd elmondjuk, de nem ma, mert még nekünk is fel kell fognunk.

Emma Jacob mellett ül, Cycy Nate ölében fekszik, Luke a fotelben foglalt helyet, míg én a kanapén ülök, Matt a földön előttem, de a fejét az ölembe fektette és beszélgettünk, amikor csengettek. Jacob felállt és ajtót nyitott. Már tíz perce beszél ott kint valakivel.

-Nem fogsz bejönni. Tűnj el ahogy két éve. Most anya is itthon van. Nem fogom megengedni, hogy megint miattad törjön össze.-sziszegi, de lehet hallani, mert felemelte a hangjt. Erre anya ki jött a konyhából. Francba!

-Miss. Parker kérem jöjjön és nézze meg-mutatott a lábára- mert nagyon bevertem a lábam- próbálta Luke idecsalni anyát amíg mi elintézzük apát. (Anya egyépként a korházban nővér.) 0Már Matt is kiment. 

-Majd menézem késöbb- legyintett és a fiúk után ment. Mi azonnal felálltunk és rohantunk utána. Amikor odaértünk anya mosolygott. Na jó ez kicsit rémisztő és fura. Apa is mosolygott.

-Na végre haza jöttél? - kérdezte anya- na gyere be- mondta. Na ez már tényleg ijesztő. Apa bejött. Közben egy nyertes mosollyal az arcán nézett ránk. Bement és leült a kanapéra. Anya eltűnt a hálóban majd rá tíz percre megjelent egyhalom papírral. Mosolyogva odalépett apához és letette elé a papírokat.

-Tessék akkor végre aláírhatod a válópert- mondta apának akinek erre egyből lehervadt a mosoly az arcáról, ami a miénkre került, így most mi mosolyogtunk rá.

-Nem fogom aláírni. Én vissza akarlak titeket kapni.-nézett könyörgően anyára.

-Nem gondolod, hogy ezt kicsit elöbb kellett volna?

-Én csak megijedtem az apaságtól.

-Komolyan Robert? A gyerekek akkor 15 és 16 évesek voltak. Ilyenkor már nem lehet megijedni. Kérlek ne nézz hülyének.- szólt anya.

-Akkor csak hagyd, hogy megpróbáljam visszaszerezni a családom. És ne kérd, hogy menjek el, mert nem tudok.-mondta apa

-Már mért ne tudnál- kérdezte anya furén. Én felálltam, odasétáltam mellé majd megszólaltam.

-Anya bemutatom neked az új tesnevelés és földrajz tanárunkat.

-Na ne- rökönyödött  meg- mivel nem tudsz elmenni, ezért kapsz egy esélyt, de nem úgy mint régen. Nem fogsz itt lakni, a suliban pedig hagyod a gyerekeid. Néha ha megengedem este átjöhetsz. Mintha most találkoztunk volna. Egy hónap egy órával se több. És nem csak az én szemszögemből nézem hanem a gyerekekéből, ezért egy hónap, mert nekik még fel kell dolgozniuk, hogy visszajöttél. Ha nem győztél meg minket akkor békén hagysz és az iskolában is csak  a tanítványaid lesznek. Ja és ha már visszajöttél most ne menj el. Nem fogom megint végig nézni ahogy a gyerekeim összetörnek. A lányom nem eszik semmit sem csinál csak éjjel-nappal sír és olyan mint egy zombi. A fiam pedig itthon sincs, mert minden rád emlékezteti és csak a foci pályán van amikor meg haza jön akkor is egy élőhalott.

-Rendben és tényleg sajnálom- mondta apa

-Sajnálhatod is- mondtam tökéletesen egyszerre Jacob-bal és anyával.

Apa ma este maradt vacsorára a többiek haza mentek kivéve Emma és Matt. Apa egész vacsi alatt Matt-et nézte. De csak Őt Em-et nem. Már kezdtem ideges lenni emiatt. Na jó nem bírom.

-Mi bajod van Matt-tel?- kérdeztem, mire mindenki rám nézett.

-Csak nehéz felfognom, hoy az én kicsi lányom felnőtt.-mondta

-Ő akkor nőtt fel amikor az apja elhagyta- mondtam és könnyeimmal küzködve felrohantam a szobámba.

Matt szemszöge:

Mr.Black a vacsora közben végig engem nézett, ami egy kicsit idegesítő volt, de nem figyeltem rá. Na ez nem mondható el az én manómról.

-Mi bajod van Matt-tel?- kérdezte Lisa, mire mindenki rá nézett

-Csak nehéz felfognom, hogy az én kicsi lányom felnőtt- felelte Mr.Black.

-Ő akkor nőtt fel amikor az apja elhagyta- Válaszolta Lis a könnyeivel küszködve, majd felrohant a szobájába. 

Emma és Mr.Black felállt, de Jacob Em karját fogta meg majd felém biccentett amit a lány értett, míg Miss.Parker csak a gyerekei apja elé állt.

-Szerintem inkább Matt-nek kéne mennie- mondta Lis anyja és én fel is álltam, de Mr.Black kikerülte a feleségét és elindult. Viszont ekkor Jacob szólalt meg.

-Most Matt-re van szüksége.- jelentette ki- te semmivel sem tudod megnyugtatni. Senki se tudja rajta kívül- biccentett felém- Most is miattad sír. Úgyhogy állj el az útból, hogy Matt fel tudjon menni.

Mr.Black-nek nem tetszet ez az ötlet, de végül elállt az útból én pedig egyből felszaladtam Lisa szobájába, de nem volt ott. Kezdtem pánikolni. Benyitottam a fürdőbe, de ott sem volt, a vendég szobában sem. Benyitottam Jacob szobájába és ott láttam az erkélyajtó előtt ült a földön törökülésben és úgy sírt. Összeszorult a szívem amikor megláttam. Leültem mögé terpezbe és előre kúsztam így körbe zártam törékeny testét. Ő egyből nekem dőlt, majd felvette két kezemet a földről és a dereka köré fonta és a sajátját is ott tartotta. Nem beszéltünk csak néztük a naplementét. Fölöslegesek lettek volna a szavak hiszen tudja, hogy mellette vagyok.