Káosz elmélet

Nem csak aranyvérű

Az első bűn, amit elkövetsz, olyan, mint a hű szerelmes: várja, hogy visszatérj hozzá.

Elöször is szereznem kell egy térképet, amin rajta van a Roxfort alap rajza viszont úgy tudom ilyesmi nem igazán létezik, vagy nem találják szóval magamnak kell készitenem egyet, és kifigyelnem a környezetet.

Körülbelül a iskola méretteit elnézve, egy fél háromnegyed évre szükségem lesz, ha csak nem találok valami segitséget. Ezek után valahogy el kell nyernem a többi diák bizalmát, tiszteletét ami nem lesz annyira nehéz ahogy elnézem.

Az itteni diákok igencsak különböznek a Drumstrangiaktól, de ez a házas felosztás elég sok ellentétet szít. Lassacskán az ebéd is befejezödik, és a diákok elkezdenek kiszállingozni a délután órakra, már akinek vannak. Ahogy felállok meglátom Razmust amint engem figyel...megint.

Tekintetét elforditja, majd távozik a teremből, de tudom, hogy akar valamit látszik a szemébe. Én is felállok, és elindulok a kijárat felé amikor a szemem sarkából látom, ahogy a falnak támaszkodva elhaladok mellette majd hallom ahogy tisztes távolból elkezd követni.

Ahogy meglátok egy elhagyatottabb termet belépek, és a katedrához sétálok amikor meghallom, hogy ismét nyilik majd csukódik az ajtó. Szembe állunk egymással,  és a másikat méregetjük. Nem sokat találkoztunk talán ha 2-3 gyerek korunkba utána pedig apám megszakitotta a kapcsolatot.

-Rég találkoztunk, viszont nem változtál sokat. Szóval ez az az híres iskola a Roxfort.
-Mondnám, hogy megváltoztál, de nem vagyok olyan öntelt, és sose ismertelek elégé, és más se ahhoz hogy ezt mondhassam. Mit keresel itt Azriel?

-Iskolát váltottam? A Durmstrangban nem igazán tudtam beilleszkedni, sem tartani a tananyaggal a lépést így átjöttem ide.

-Ne hazudj! Mindenki tudja a családban, hogy egy született zseni vagy és remek adottságaidnak hála még a professzorokat, és a magán tanáraidat is kacagva leiskoláztad. Mégis egy ilyen lagymatag indokkal állsz elő?

-Hm valóban? Rendben nem azért jöttem ide, hogy tanuljak hiszen már nem igazán tudnak nekem újjat mutatni.

-Akkor? Miért jöttél ide Azriel? Szórakozz máshol semmi keresnivalód nincs itt csak káoszt, és balszerencset szitasz minden lépésed után!

-Ne aggódj nem áll szándékomban többet itt maradni, mint szükséges semmi baja nem lesz a drágalátos iskoládnak.

-Ki fogom deríteni mit tettél remélem ezt észben tartod, hogy most itt vagy lehetsz bármekkora mágus ugyanis drága rokonom, de itt el fogsz bukni.

Azriel gúnyosan felkacagott, majd unott tekintettel nézett végig Razmuson.

-Én csak akkor fogok elbukni ha meghalok addig pedig még rengeteg idö van.

Hirtelen mintha megfagyott volna a levegő, és a hömérséklet is hirtelen teljesen vissza esett Azriel szeméböl sütött a velőtrázó fagyosság. Majd mintha csak a képzelete játszott volna vele, minden megint normális volt, de abban a pillanatban benne akadt a levegő, és úgy érezte nem is fog többet lélegezni.

Azriel hangtalan elegáns léptekkel lépett ki melette az ajtón. A közelségétöl kirázta a hideg, és végig szaladt a borzongás a gerincén...Még emlékezett milyen volt gyerekkorukba gyereknek Azriel akkor is frász kitörte töle a tekintettétől a kisugárzásától egyszerüen minden épp esszü embernek be kapcsolt a kis hang vagy vészvillogó, hogy meneküljön ne kerüljön a közelébe, és messze kerülje el.

Akkor is szinte fizikai fájdalmat jelentett Azriel közvetlen közelébe lennie nem is tudta a szülei, vagy akárki hogyan birják vagy Azriel tölük örökölhette...? Egyszerüen csak rosszul volt töle. Már akkor is veszélyes volt nagyon... Volt valami abban a 6 éves tekintetben, valami amit sose hitt, hogy bárkiében is valaha látni fog mégegyszer.