A történetünk egy iskolában játszódik egy 28 tagú osztályban, pontosabban a 11.a kis élete a főcélpont. Sok megpróbáltatásnak, drámának, sírásnak, nevetésnek lesztek szemtanúi, ha beleolvastok irományunkba. Szereplőink megismerkednek sok új érzéssel és új tapasztalatokkal, szóljon az a túlélésről a pánikról vagy az egyszerű idióták tolerálásáról. (Huhh, többet mi sem tudunk még így előre bemutatni, de azért reméljük érthető a dolog).
December eleje volt, 5.-e. A 11.a.-ban szorgosan készülődtek a holnapi Mikulás bulira, amit nekik kellene szervezni. Mivel nem a lassú igényes munkáról volt híres ez az osztály, sikeresen elfelejtették, hogy nekik kéne előkészíteni az ünnepséget. Minden a feje tetejére állt, mindenki rohangált, kiabált, sürgött-forgott.
Természetesen nem iskolaidőben.
Megkérték "szeretett" osztályfőnöküket had maradjanak tovább az iskolában, mert ő sem szólt nekik egyhamar.
"-Ö-öm tanárnő! Szeretnénk itt maradni mivel... hát nem lettünk kész.-
-Most hol tartanak?-
Kérdezte a tanár kicsit szigorúan.
-öm-m sehol.-
-Mi az hogy sehol?-
Kezdett vörösödni az idegességtől...
-MI AZ, HOGY ILYEN CSÜRHE EGY OSZTÁLY A 11.a.? AZONNAL TAKARODJANAK A DOLGUKRA AMÍG ÉN SZÉPEN MONDOM!!-
Szépen mi...
-ADDIG HAZA SE JÖJJENEK!!!-
Tehát igen."
Fél óra veszekedés után útjára bocsátotta az osztályt Teri néni, átadta a kulcsokat, majd szólt a takarítóknak, hogy egy osztály marad.
Haza ment macskájához és kutyájához. Út közben elgondolkodott, hogy tényleg jó ötlet volt-e ott hagyni AZT az osztályt pár takarítóval?
A válasz nem, nem volt jó ötlet. Minden a feje-tetején állt. Eleve ember hiány volt, négyen hiányoztak: Virág tüdőgyulladást kapott, Karcsi teleette magát, emiatt bevitték a kórházba, Ármin a judo versenyen eltörte a jobb lábát, otthon fekszik gipszben, Rékának meg 40°-os láza van, félig a halálban. Tehát minusz négy ember huszonnyolcból (na mennyi?) huszonnégy.
Összegezve: volt huszonnégy darab drága gyermek aki a holnapi ünnepségre "készülődött".
Heten tortát sütöttek, hárman a dekorációt tették fel, hárman a zenét állították össze, ketten jelmezt varrtak, ketten sütit készítettek, hárman takarították a bejárati részleget...és a többi négy vagy cigizett, vagy telefonozott....
Így kezdődött el az aznap esti program.
YOU ARE READING
Hoarfrost's word
AdventureTE mit tennél, ha bennragadnál egy gimnáziumba tanárok és áram nélkül, az osztálytársaidra és főleg magadra hagyatkozva? Mit tennél, ha mindenki aki körülvesz pánikolva a segítségért kiáltozna? Ha a napfény helyett csak a vakuk és zseblámpák fényei...
