Jövő Kép

27 10 0
                                    

Szilánkok ropogása vizhangzik a térben. Meztelen talpam alatt pattognak, miközben apró, éles részeik, húsomba fúródnak. Karcolják csontjaim, de még bírom. Bírom mert bírni kell. Ha feladom vérem szerte folyik majd, s nem marad más csak hűlt nyoma szaggatott, megtépázott életemnek. Nevetnek majd a vicceken, amiket régen én meséltem, még is más száját hagyják majd el. Emlékem nem marad meg. Húsom elbomlik. Csontjaim elporladnak. Vérem fel szárad. S az emlékem már messze fog járni. Messze a feledés fájdalmas rögös útján.

Keserű MézМесто, где живут истории. Откройте их для себя