Drága apám!
Tudom régen írtam már neked, csak sok minden történt ez idő alatt. Ott volt például a támadás Dávid által - ahol alapos fejmosást kaptam Martintól, amiért neki nem szóltam -, ja és valami drog szervezet is elrabolt - a vezetője szerint megölted a feleségét - váltság díj reményeben.
Négy napot töltöttem náluk, az ötödik napon zajra ébredtem a "cellámban" - ami egy vagy mi volt, természetesen az ablakon rács, az ajtókulcsra zárva - kibújtam a takaró alól, elő vettem a fiókból a késem. A hangok egyre közelebbről jöttek, majd lépteket hallottam. A kilincs mozogni kezdett, az illető mikor felfedezte, hogy az bizony nem nyílik egy jól irányítót rúgással - gondolom én - betörte az ajtót. Még szerencse, hogy nem álltam az ajtóhoz olyan közel. Az ajtólap nagy puffanással ért földet, mögötte pedig Martin állt. Belépett a szobába, elém érve szorosan magához ölelt - aminek még az emlékétől is zavarba jövök -. Utána nem igen történt ehhez hasonló eset. Drága barátom megsokszorozta az őröket és ráadásul az utcára sem mehetek ki, kíséret nélkül. Ami ezeknél még megdöbbentőbb, szinte mindenhová követ. Állítása szerint idézem: "Így kisebb az esély arra, hogy valaki megint elraboljon". Hát így lett egy személyes testőröm. Aminek örülök is, meg nem is - mert kicsit kezd idegesítő lenni az, amit csinál, már lassan a házban sem lehet, nyugtom mindenhol ott van-.
Remélem veled nem történt baj, s hamar haza térsz majd.
Szeretettel egyetlen lányod, Lili.
