Apa levelének olvasása után találtam még egyet a fiók alján. Kivettem, majd kibontottam. Ez állt benne:
Drága lányom!
Az élet sokszor nehéz, gyötrelmes és megalázó, de tudd, hogy mindig van lehetőség ezen változtatni. Sose hátrálj meg. Ha szomorú vagy, akkor is mutasd meg másoknak, hogy tudsz mosolyogni.
Nekem is voltak nehéz napjaim, sőt édesapádnak szinte mindennapja az. Mindenkinek szüksége van segítségre. Sajnálom, hogy nem vehetek részt majd az életedben, nem lehetek ott az érettségiden. Mikor összetörik a szíved, nem lehetek ott melletted támaszként, és majd az esküvődön sem.
Megesik mindenkivel, hogy lehangoltnak vagy szomorúnak érzi magát. Lehet az rossz jegy, olyan emberek miatt, akiket barátnak gondoltunk. Közben pedig aljas mód átvernek, kihasználnak. Előadják magukat, félre vezetnek bárkit. Ez szörnyen esik annak, akit csak azért kiközösítenek, kibeszélnek és a hátuk mögött összesúgnak, mert hazugságokat terjesztenek róluk. Minden egyes nap a rosszindulatú beszólásokat, gúnyolódást kell eltűrni, ezzel is pocsékká tenni az ember napját.
De nézzük a dolog jó oldalát is. Van, ami nem más, mint a család, rokonság, akik mindig támogatnak. Mindig mosolyogj, légy boldog. Az igaz barátok mindig veled vannak.
Ennyi lenne édes lányom. Szeretettel, anya.
