Disturbya

3.Rész: Az újság

Sziasztok!

Nem tüntem el, nyugi! Csak volt egy kisebb balesetem, de igyekszem és most meg is hoztam nektek a 3.részt!

3 KOMMENT ÉS ÉRKEZIK A KÖVETKEZŐ!

Kellemes olvasást!

Taylor xx

* Abigel Hill *

- Magának nem otthon kellene lennie? - az információs pultnál lévő gépet nyomkodtam, mikor egy hangra felkaptam fejemet. Owen lazán, már utcai ruhában dőlt neki a pultnak, miközben mosolyogva nézett rám. Felkuncogtam, kiléptem az oldalról, amit megnyitottam, és felálltam.

- Egész nap Dr.White után szaladgáltam, akit meg is találtam. Megkérdeztem tőle, hogy hol volt. Pirulva terelte el a témát, szóval minden bizonnyal izgalmas lehetett az éjszakája. Vele viziteltem este, de el is tűnt - ballagtam mellé, majd hajamba túrtam.

- És, most már hajlandó vagy velem hazajönni? - lépett közelebb, miközben kezét a fehér köpenyem alá simítva átkarolta derekamat, mire fáradt mosoly kúszott ajkaimra.
- Szívesen. Megvársz? Megyek, átöltözök, és mehetünk. Holnap szabadnapos leszek, így ki tudom magamat pihenni - kezem izmos mellkasára simult, s mikor bólintott, arcára egy cuppanós puszit nyomtam, és az orvosi szobába siettem. Átöltöztem, belebújtam bakancsomba, majd szövetkabátomba, nyakam köré tekertem sálamat. Ezt követően felkaptam táskámat, kulcsaimat és kimentem. Megfogtam Owen kezét, így kézen fogva hagytuk el az Anatomy-t. Gyalog mentünk haza, miközben gyönyörködtünk London fényeiben, már amennyit a ködtől látni lehetett. Beérve a házba, kibújtam bakancsomból, és levettem kabátomat. Lábdobogást hallottam, majd anyám szaladt le. Aggódva néztem rá. Arca sápadt, szemei karikásak voltak. A pizsama egyenesen lógott rajta, miközben aggódva, kisírt szemekkel ballagott elém, és magához szorított.
- Az isten szerelmére Abigel Hill! Hol a fenében voltál? Egész nap vártalak, a kedvencedet csináltam, erre meg nem bírod hazatolni a képedet! Halálra aggódtam magamat! - legtöbbször itt, anyámnál vagyunk Owen-nel, szinte minden cuccunk itt volt. Anyámnak mondhatni én maradtam már csak, a macskáján, Dasy-n kívül. Mindentől óvni próbált, így nem is csodáltam, hogy most is lecseszett.

- Ne haragudj, de elég sok dolgom volt. Holnap szabadnapos vagyok, így itthon leszek - öleltem meg, miközben beleszippantottam lágy, liliom illatú ruhájába.

Lassan elengedtük egymást. Szememmel a falon lévő órára pillantottam, ami már este tizenegyet mutatott.

- És, nem vagytok éhesek? - anyám barátomra nézett, aki csak kedves mosollyal rázta meg fejét.

- Inkább aludni szeretnénk - Owen egyetértően bólintott, végül jó éjszakát kívántunk anyámnak, és felmentünk az emeletre. A szobába beérve, lehúztam pólómat, majd barátomra pillantottam. Az ablakomnál lévő redőny nem volt lehúzva, így a beszűrődő fény miatt tökéletesen láttam arcát. Tekintete fel - le siklott rajtam, amin csak jót kacagtam, majd megdobtam a pólómmal.

- Ne is álmodj róla! Fáradt vagyok! - léptem elé, miközben kezemet nyakába akasztottam. Szó nélkül karolta át derekamat, és ujjbegyével kis köröket írt le bőrömön.

- Viszont megcsókolhatnál! - suttogtam ajkaira, egyik kezem felcsúszott tarkójára.

Perceken keresztül csókoltuk egymást, míg egy sikoly nem szakított minket félbe, mire homlok ráncolva mentem az ablakhoz. A szomszéd - akit én nem is ismertem -, egy nővel volt, vagyis csak hátulról láttam. A csajszi illegett neki, miközben nevetett. Majd a kontyos férfi az ölébe kapta, és akkor sikkantott a lány. Ezt követően felvitte az emeletre.