La Luna Más Brillante

10.rész Emlékek

Ekkor elkezdtem futni szaladtam rohantam életemben nem futottam olyan gyorsan mint akkor egészen a reptérig futottam.
Úgy futottam mintha az életem múlna rajta, mert végülis az múlt rajta.
Luna az életem.
Amikor odaértem a reptérre Luna és Alfredo még ott álltak odaszaladtam Lunához szörnyen ki voltam merülve nem tudtam mondani csak annyit, hogy "Luna emlékszem."
Amikor ezt kimondtam mintha kiszivták volna belőlem az erőt összeestem.

Luna szemszöge:

Ez az egész az én hibám már két órája itt állunk a kórházba várjuk, hogy végre bemehessünk Matteohoz.
Hülye voltam, hogy gondolhattam, hogy elmegyek 3 hónapra.
Az fájt a legjobban amikor kifulladva leizzadva levegő után kapkodva megérkezett és azt mondta, hogy emlékszik rám azután pedig összeesett erőtlenül.
Olyan szörnyű volt látni előttem esett össze.😥😥😥😥😭😭😭😭😭😭.
Orvos: Senyorita Valente?
Luna: Igen.
Orvos: Bemehet de először csak egy ember mert még elég sokkos állapotban van kérem ne izgassa fel semilyen rossz hírrel.
Luna: Rendben.

Amikor bementem Matteo ott feküdt erőtlenül nagyon aggódtam érte mert nemrég volt autó balesete.
Luna: Szia Matteo.
Matteo: Hello Luna- mondta még mindig egy kicsit levegő utàn kapkodva.
Luna: Hogy vagy?
Matteo: Már jobban.
Luna: Annyira sajnálok mindent szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
Matteo:Nem fogsz elveszítenni.
Ekkor megfogtam a kezét.
Matteo: Luna én is sajnálom szeretlek és tudod ezen a napon jöttem rá az életem értelmére.-mondta gyengén.
Luna: és mi az?
Matteo: Te.
Ezzel odahúzott magához és megcsókolt ez volt életem legjobb csókja.
Matteo: Szörnyű volt, hogy nem emlékeztem rád és az amiket a fejedhez vágtam mindent elhittem amit Emilia mondott azt, hogy te löktél az autó elé. Annyira sajnálom.
Ezzel megfogtam megsimogattam az arcát és újra megcsókoltam.

Egy kicsit rövid lett bocsi de majd a következő hosszabb lesz megígérem.😁😁😁
Kommentbe várom a véleményeket.