NarutoxSakura - Barátságból szerelem...

A levél ami sosem él célba..

Sakura levele..

Nagyon sokáig gondolkodtam, rajta, hogy megírjam e ezt a levelet. Sok minden történt velem azóta, hogy eltoltalak magamtól, amit sajnáltam.

Az igazság az volt, hogy nagyon szerettelek szerelmes voltam beléd amikor szakítottam veled akkor is. De engem ez a kapcsolat belülről megölt. Mióta szétváltunk nem tudtam, aludni és rémálmokról szenvedtem. Próbáltam magam köré fiúkat gyüjteni és akármilyen hihetetlen nem úgy ahogy ezt te gondolod. Rengeteg barátot szereztem mégis egyedül éreztem magam, és ott volt a tudat, hogy te nem vagy ott. Fájt és fáj de a fájdalommal muszáj együtt élnem és egyszer majd tovább lépnem, talán ma talán holnap talán csak hónapok, évek múlva.

Megmondom őszintén bántott a dolog amit mondtál, hogy te nem akarsz ezek után bármilyen kapcsolatban lenni velem. Tudtam, hogy nem igaz amit írsz tudtam, hogy még szeretsz akármennyire is megbántottalak. És féltem féltem, hogy soha soha nem beszélünk többé.

Elmentem egy pszihológushoz ahol megállapították hogy PTSD-ben szenvedek, de hála az égnek a gyengébb formájában.

Anti deprenszánsokat kaptam és titkoltam a külvilág elől mi is a bajom. Szépen lassan elemésztett a depresszió, de tudtam, hogy ha még akkor nem is de talán most boldogabb vagy nélkülem.

Tudtam, azt is, hogy amíg veled vagyok nem fogok tudni változni mert elkényelmesedtem, viszont azt is tudtam ha megakarok változni akkor nagy eséllyel elveszítelek téged.

Tudnod kell, hogy én nem tudtam kezelni a te pszihés gondjaidat amivel küzdesz mai napig és amikkel meg kellene keresned egy orvost. Ha mindent elnyomsz azzal nem lesz jobb, talán most a barátaid segítenek ennek a feldolgozásában.

Az igazság pedig az, hogy a gondjaid nem én okoztam. A gondjaidat csak te okoztad magadnak azzal hogy hergelted önmagad felesleges és buta dolgokon.

Az előző sorokat több mint egy hónapja írtam. Mostmár november vége van egészen pontosan 27.-e. A 22. Órán vagyok túl mivel továbbképeznek az ANBU-ba. Az életem halad előre, írok borzasztóan sokat. Na meg persze boldog vagyok. Nem azért mert szánalmas mód összejöttem egy olyan emberrel akit nem szeretek. Bár ezt még később orvosolom, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy én megtaláltam önmagam. Nem állítom, hogy nem gondolok rád mert hazugság lenne. Én pedig többet magamnak nem hazudok. Egy héten minimum kétszer megnézem a képeidet. 

Halottam hogy még nem képeznek tovább amit sajnálok pedig ez az álmod. Na meg azt is hallottam, hogy azért nem beszélsz velem mert szerinted idegesíteni akartalak. Nem akartalak és ezt nem részletezem. Le akartam zárni a dolgokat és ezt csak írásban tudom megtenni. Most is csak azért írok ide mert ki kell adnom minden fájdalmam.

Tehát elmondom mi bánt neked bár nem tudom ezt a levelet mikor kapod meg. Szóval az a helyzet, hogy Lee-t nem szeretem, túl hamar mentem bele egy kapcsolatba amit nem akartam. Azzal magyarázom, hogy nem akarok vele lefeküdni, hogy nekem ez nem fontos. Nem nyúltam hozzá sehogy amit Temarinak sír el. Nem tudom megadni azt a szeretetet amit neked is meg kellett volna adnom és neked se ment. Nem vagyok szerelmes és sokáig nem is hiszem, hogy leszek. Ez pedig kikészít sokszor, mivel nem tudom mit akarok, de azt tudom, hogy szakítani fogok vele csak még nem tudom, hogyan. Még várok mint egy idióta. De legalább fogytam levágattam a hajam és egészségesen étkezem. Már csak a cigiről kell leszoknom.. mert igen rászoktam. Szánalmas mi? Ha szar a kedved  szívj cigit.. na kb ezen a szinten voltam. A betegség teljesen elmúlt a gyógyszereket szokásom szerint nem szedtem.

Nem tudom mikor folytatom.. majd meglátjuk, de mára végeztem..

Tegnap találkoztam veled a cuccaim miatt és teljesen érzelemmentes voltál. Másnap rádírtam mert meggyőztek róla, hogy ha hiányzik a barátságod akkor érdemes visszaszereznem azt. Mást nem is mertem volna visszaszerezni, meg nem is akartad volna. Ugyanis nem éreztem úgy, hogy megváltoztál volna. Még mindig érdekel téged mások mit gondolnak a külsődről. Tele voltál márkás ruhákkal ami miatt elszomorodtam. Vajon azt gondolod ettől mások tisztelnek? Vagy hogy így jobban jönnek a lányok? Nem tudom. Mindig is kicsit felszínes voltál, ez egyébként nem rossz mert azt pont szerettem benned, hogy adsz magadra.

Jaj istenem Sasuke vajon életem végéig írni fogok neked? Vajon sosem felejtelek el? Miért nem éreztem senkinél azt mit nálad? Egyáltalán mit is éreztem nálad? El kell mennem pszihológushoz megint.. igen el kell mennem mert veled álmodtam, veled álmodtam, pedig nem akartam. De mégha az álom rossz lett volna, de sajnos nem nagyon jó volt. Az álmomban összeházasodtunk és te már felnőtt voltál én is és teljesen máshogy beszéltünk. Furcsa volt, szinte utópia hatása volt. Elérhetetlen soha megnem kapható. De lehet ez nem is te vagy.. Lehet ez az a férfi aki egyszer majd elvesz és másképpen szeret mint te. Kimutatja majd mit érez, de nem nyálasan mégis kedvesen, mert kedvesem én ezt kívánom. Minden srác akivel randiztam utánnad istenített, ami nekem nemtetszett. A te szádból sokkal jobb volt a dícséret mert ritkán kaptam.

Beteg vagyok, beteg mert olyan emberbe szerettem bele először aki paraszt bánásmóddal akarta elérni a fejlődésem, ami sikerült. De sajnos egyre rosszabbul érzem magam emiatt a szerelmi életemben. Mert melletted mindenki nyálasnak tűnik.

Mikor tegnap megtudtam, hogy még aznap találkozunk levert a víz és elkezdtem vacogni, pedig egy szobában voltam. Forró vízzel lefürödtem és jobban lettem. Utánna mivel Kiba szülinapja volt ittam vodkát, kicsit sokat is. Mikor odaértünk már nem éreztem semmit. Meg akartalak ölelni de nem tettem. Sok mindent akartam mondani de nem tettem.

Ahogy olvasod észreveszed majd az elentmondásokat. Az elején mit gondoltam és ahogy egyre tisztul ki a fejem hogy gondolom.

Mit akartam még írni... nem tudom talán mára ennyi elég lesz..