Sötet van.Nem látok mást csak sötétséget.Hova menjek?Hol állok meg?Mikor lesz vége ennek a szenvedésnek?Senki sem tudja.Amit most tudok hogy megyek és megállok.Megyek és megállok.Megyek.Megállok.Biztos megint azon a vackom néznek.Ránézek a kamerára.Igen.Mozog.Hogyha valaki már 5 éve van bezárva egy 20 négyzetméteres helyre akkor már kialakul egy kis paranoia.De nálam nem.Én csak egy szobor vagyok.Nem érzek, nincsenek szerveim.Csak egy szívem van.Ami tele van szeretettel.De ők ezt nem érzékelik.Nem érthetik meg.Ők csak a külsőt látják.Azt ami kint van.Egy adag gránit kifestve és képes mozogni és megölni bennünket.Miért?Miért nem mondhatom meg nekik hogy hogy érzek?Gondolom de nem mondom.Nincs szám.Nincs nyelvem.Nincs hangszálam.Csak egy szobor vagyok.
Sötét van.
ESTÁS LEYENDO
A szobor egy szível.
FanficAki ismeri az scpt az lehet hogy élvezni fogja ezt a kis fan fictiont.
