Harry Potter és a valódi jóslat

Kései üzenet

Egy augusztusi éjszakán felhők terültek el az égen. Magukba szívták a csillagok fényét. Ez a nap csak egy szokásos estének tűnt az ifjú Harry Potter és barátai számára, az egyetlen dolog, ami szokatlan volt, hogy a varázslók mindegyike először tudott békésen aludni Voldemort visszatérése óta.

A Privet Drive 4-es szám alatt Harry békés szunyókálását gyomra mély korgása törte meg. Úgy hasított bele a csöndbe, mint az agyúdörej. Valami finomra vágyott, így eszébe ötlöttek a csodálatos roxforti lakomák. Egész nap nem evett mást, csak egy minden mentes hot dogot. Bár a Dursley család nem volt az egészséges étkezés híve, a minden lében kanál Petunia néninek ki kellet próbálnia pletykás barátnéja ajánlását. A legfrisseb hírek mind a vegetáriánus étrend fontosságával traktálták a televízió közönségének fejét. Mivel Dudly és édesapja nem az a vékony, egészségesen élő típus volt, azt sem engedték, hogy Lily Potter nővére a fénylő doboz elé üljön. Mivel nem volt olyan ember a házban, akin le lehetett volna tesztelni a furcsa étket, Harryt használták fel, mint tesztalanyt. Meg kell hagyni, hogy többet olyan förtelmes étel közelébe sem fog menni.

Amint a nap történésein gondolkozott, már szinte, mint nyugtató háttérzajt fogadta be Dudly röfögésnek beillő horkolását. Nevetőgörcs fogta el, amikor unokatestvére göndör, szőke fürtökkel keretezett, dundi arcára gondolt. Sosem tudta kiverni a fejéből a képet, ahogy a fiú rémült arccal szaladgált, mert Hagrid malacfarkat növesztett neki. Felállt, hogy tegyen egy kísérletet ajtaja kinyitására. Akárhogy feszült neki, a zár nem engedett. A pálcáját iskolán kívül nem használhatta, bár egyes pillanatokban jól jött volna. Egy utolsó próbálkozás. A zár pattant és csak még jobban befészkelte magát foglalatába. Kétségbeesetten és megfáradtan zuttyant le a kemény matracra. A felhők közül előbukkanó Hold fényében megcsillant valami. Valami Harry iskolai bőröndjén. Mivel az álom már kiment a szeméből, nem tehetett mást, minthogy megnézi, mi az. Nem emlékezett, hogy bármi fényes tárgyat rakott volna a kopott ládára. Ahogy közelebb ment hozzá, látta, hogy aranyozott betűk verik vissza az ezüstös fénysugarat. Óvatosan felemelte a borítékot. Könnyű volt, mint a tollpihe. Ez állt rajta: Roxfort. Kétség sem fért hozzá, a levelet Dumbledore küldte. Olyan gyorsan vert a szíve, hogy nem tudta, mit cselekedjen. Ilyen korán még soha sem érkezett levél. A helyett, hogy felkapcsolta volna a villanyt az ablakhoz rohant. Néhány utcai lámpa még égett, azok fénye tökéletesen láthatóvá tette a mágikus sorokat. Érezte, hogy igaz az üzenet és meg kell tennie, amit kértek tőle. Az előre bekészített ládáért nyúlt és az ajtó felé rángatta. A gyomrában száguldó lepkék miatt megfeledkezett arról, hogy az iskolán kívül nem használhat pálcát, így egy gyors varázsigét elrebegve a zár megadta magát. Amilyen csendesen csak tudott, lement a lépcsőn. Kiállt az út szélére. Egy pillanatig felötlött benne, hogy mehetne a Tűzvillámmal, de inkább előre nyújtotta pálcás kezét. Nem sokkal később a semmiből tűnt elő, a piros Kóbor grimbusz. Stan szokásához híven, majdnem összerogyott a láda súlya alatt. Harry szüleitől örökölt galleonjaiból vett magának egy jegyet és amilyen kényelmesen csak tudott, elhelyezkedett az egyik ágyon.

Ugyan ekkor Hermione Granger is összepakolta feneketlen táskája tartalmát. Tudta, hogy szüksége lesz rájuk, ezért magához vette minden mágiával kapcsolatos könyvét. Mivel egy nagyon igényes és precíz lány, ezért természetesen megvetette az ágyát. Pennát ragadott, jobban szerette, mint a golyóstollat, és írt néhány kedves sort mugli szüleinek. Nem várhatott tovább. Még egyszer gyorsan átfutotta a levél aranyló sorait majd becsukta szobája ablakát. Ott elmélkedett azon, amit a pergamenről olvasott. A párnákkal bélelt beülőben hevert még egy újság, rajta egy boldog család mozgó képével. Az iszonyatos főcím mindent elárult a varázslóvilággal kapcsolatban. Ha a lány szülei tudták volna, miket olvas. Hermione kilépett a szobájából és halkan becsukta az ajtót. Tekintete egyből a hálószobára vetődött. Szülei békésen aludtak odabent, mit sem sejtve gyermekük távozásáról. Hogy ne fájdítsa tovább a szívét, a lány lement a lépcsőn. Levelét a konyhapultra helyezte. Tudta édesanyja fogja meglátni először, mikor lemegy az étkezőbe, hogy a család kedvenc reggelijét készítse. Sebesen haladt, de nem találta a pincekulcsot. Szüksége volt rá. Gyorsan előkapta pálcáját és elég volt a zárra tekintenie, az felengedett. Lement a lépcsőn, be a sötétbe. Minden holmiját berakta az öreg, nyirkos és hűvös kandallóba. Pálcáját az övébe tűzte, egyik kezével belemarkolt a hamuba. Beállt utazótáskája mellé és szorosan fogta pántját. Hangosan, jól érthetően mondta ki úti célja nevét és máris belekerült a forgatagba. Eltűnését zöld, magasra csapó lángok kísérték.