A vízcseppek kigyöngyöződtek Katherine lábfejére, ahogyan a víz morajlása lejjebb hagyott. A hold fénye tükröződött bennük. Tudta, ha huzamosabb ideig a vízben marad, akkor fázni fog, de ez mégsem félemlítette meg annyira, hogy arébb kússzon pár métert.Felhúzta a lábait, majd a kezeit átkulcsolta rajtuk. Szemei a végtelen tengerre meredtek, arca kifejezéstelenül vizslatta a hullámokat. Gondolatai több száz kilométernyire voltak, egy másik városban. Egy enyhe sóhajt hallatott, ahogy immáron sokadjára megrezgett a telefon sortja zsebében. Pár másodpercet várt, majd kicsúztatta a zsebből tenyérnyi készülékét. Kinyomta. Szemei visszatapadtak a tengerre és várakozóan a holdra szegezte tekintetét. Egy hullócsillagot vélt felfedezni a távolban, mire enyhén fenyögött a felismeréstől. Igazán szeretett volna kívánni, de az évek során annyiszor öszpontosított erre az egy mondatra! Annyiszor szerette volna, ha beteljesül, végül feladta a reményt. Nem hitt többet benne. Bárcsak, bárcsak minden úgy lenne, mint azelőtt, hogy eljött Athan-nal New York-ból. Mielőtt az egész olyan bonyolult lett, mielőtt még meghozott volna egy bugyuta döntést, ezzel tönkretéve az életét, valamint egy másik illetőét...Luke-ét.
Hátradőlve idézte fel az egészet... kezdve attól a meleg, száraz Július 18-ától.
Drágaságok!
Valamelyik nap döntöttem csak el, hogy elkezdek írni egy történtetet itt, Wattpadon. Még igazán új nekem ez a weboldal, így még nem vagyok tisztába minden lehetőséggel, amelyet tudnék alkalmazni, emellett nem igazán tudom, hogy a Wattpadolók milyen kis monológokat szoktak, így a történet végére írni. Szeretném csak megköszönni, hogy szántok időt a történetre, hogy elolvassátok ezt az igen csak rövid prológust. Nem ilyen hosszúságú részeket tervezek, szóval nem kell idegeskedni. Nem szerettem volna, ha ez a történet tönkremenne, mielőtt még elkezdődne. A részeket kábé hetente tudnám hozni, hát remélem, hogy sikerül ezt betartanom.
xx Niko_Nika.
YOU ARE READING
Amnesia. [Luke Hemmings Fanfiction Hungarian]
FanfictionAzt kívánom, bárcsak amnéziás lennék. Akkor elfelejteném ezeket a kis, hülye dolgokat. Hogy milyen volt melletted aludni, látni a mosolyodat. De az emlékek nem hagynak nyugodni. Mert nem vagyok jól. Katherine Woodlynt szülei egy New York-i középisko...