Dangerous fellows •[Suga ff]•

•7•

Miután felèbredtem az ütés utàni kissebb sokkból, szemöldökeimet ráncolva fordultam a lány felé.

Nekiugrottam és felpofoztam. Nem akartam bántani. Nincs rà okom.

Persze a pofon miatt szerintem azt hitte hogy gyenge vagyok ezért mèg egyszer megpróbált megütni, de kiugrottam az ökle útjából.

Elkezdett felém rohanni, mikor pedig odaért hozzám megfogtam vàllait, előre döntöttem egy kicsit, majd egyik térdemet megemelve gyomron térdeltem.

Egy hànyás közepette rogyott térdeire, gyomrát fogva.

Rossz volt rànézni...

Kicsitt oddább álltam és elnéztem róla, mert magamat jól ismerve ha egy kicsit is tovább maradok a közelében és bámulom, én is hányni fogok.

- Ennyi elèg volt?.. - hajtottam le egy kicsit a fejemet, majd szemem sarkàból a lányra néztem, ès egy mellette lévő fiúra aki segített neki.

- Igen. - mire volt ez az egèsz jó? Mit akartak ezzel elérni? Vagy eldönteni?
- Mivel maradsz, így ezzel szerettük volna eldönteni hogy milyen poszba helyezünk téged. De ezt sajnos még át kell beszélnem a többiekkel. - néztem fel vègre Namjoonra, aki elindult vissza az épület felé, pár ember társaságában.

Megsajnálva a mèg mindíg földön lévő lányt, odamentem hozzá és a kezemet nyújtottam neki hogy felsegíthessem.

Ràm emelte a tekintetét, majd egy undorral teli tekintet közepette elütötte a kezemet.

- Nincs szükségem a segítségedre! - vinnyogta magas hangján.
- Remélem kiraknak az agyatlanokhoz. - mosorgat miközben felállt, majd elment.

- Sajnálom.. - suttogtam még utoljára egy kicsit idegesen. Rámragad a hangulata...

- Ne is törődj Byullal. Néha eléggè hisztis ribancként tud viselkedni. - hallottam meg egy lány kellemes hangjàt magam mellől.
- A nevem Kim HaRin. - nèztem fel mosolygó arcára.

- Németh Lia. - dobtam felé egy gyenge mosolyt.

Már éppen mondani szeretett volna valamit mikor a menta fejű barom közénk furakodott és mind a kettőnk vállát átkarolta.

- Be kell hogy valljam neked Lia. Nagyon ügyes vagy. Jól elintézted Byunl. - vigyorodott el. Dícsérete jól esett, de nem hangzott teljesen őszintének.
- Csak nehogy azt hidd hogy ennyivel lenyűgözöl akárkit is. - szűkítette össze a szemeit.

- Nem is terveztem azt hogy lenyűgözlek TÉGED. - bújtam ki karja alól.

- Jaj ne nehesztelj rám a miatt hogy leütöttelek. Csak megvédtem a barátaimat. Te is ugyan ezt tetted volna. - nevetett fel.

- Igen. De nem hagynám ott meghalni. - ezzel megfordultam és elmentem.

Érzem hogy nem fogok vele kijönni...