Minden azzal a bizonyos sárga pulcsival kezdődött...

☠️8.//Something just like this//☠️

Utánna még Gabi és Bencéék is leszerepeltek,aztán mindenkit kihívak. Alex a két csapat között állt és félkarral átölelte őket,Laci fél karral ölelve állt Gabi mellet,Gigi meg mellettem.
-Éssss...Aki ma  a legkevesebb szavazatot kapta,és sajnos elbúcsúzik az X-faktor színpadától...-Bontotta ki a kis borítékot Rami-Tamáska Gabriella!-Nézett rá egy szomorú mosolyal,viszont Gabi nem nézett ki olyan szomorúan.
-Gratulálok skacok!-Ölelt meg Gabi a színpadról lejönve...

//2019.01.31//vasárnap//

-Ébresztőőőőőőőő! Unatkozokkkkkk!-Nyafogott Latyák.
-Hol van Bence?-Kérdeztem a szemem megdörzsölve.
-Idk.-Válaszolt röviden. Szuper. Akkor nem tudni hol van Bence. Este amikor elment "zuhanyozni" már nagyban aludtunk.

-Ittvagyok!-Jött be Alex.-Bence,Car,éssss....-itt megállt.-Hol van Buzás?-nézett ránk.
-Nemtom.-Bólintottam.
-Megyek,megkeresem.-Sétált ki Latyák,s pár perc múltán a telefonjával tért vissza.-Szarvason van.-Tette le maga mellé. Au. Ez fájt. Fájt hogy nem szólt hogy megy. Baromira. És hogy hogy ma nem sírtam? Megtanultam az évek alatt nem sírni. Folyton a bánatomat a a műkorcsolyába fojtottam. De egy baleset miatt abba kelett hagynom....

Viszont most nem érdekelt,hogy ez halálos is lehet,hogy akár lebénulhatok,felvettem egy fekete nadrágot egy fehér edzős trikóval,és egy    a poros korijaimat,és lesétálva a lépcsőkön utamat a koripálya felé vettem.

A fülemben ment a zene,csak egymás után csináltam a támcmozdulatokat,ugrásokat csak a zenére koncentrálva. Nem tudom mennyit lehettem ott,de azt tudom hogy mire feleszméltem,csak a tapsot hallottam. Zihálva fordultam a hang után,és kit látok? A tánctanárom...
-Réka,ez fantaztikus volt,de neked nem szabadna koriznod...-Nézett rám aggodalmasan.
-Értem tanárnő hogy aggódik,de én ebbe folytom a bánatomat...-néztem rá,viszont félbeszakított.
-Nem csak én aggódok.-Nézett rám sokatmondóan,és a háta mögül kilépett valaki.
-Szia.-Intett zavartan.
-Csumidázom a bundendódat.-Biccentettem orosz módra.-Azt hittem Szarvason vagy.-Utaltam arra,hogy elvileg neki ott kell lennie.
-Elvileg,viszont csak elvileg...-Jött közelebb,és és is közelebb mentem,viszont arra számított hogy megcsókolom,de csak megöleltem.
-Bence,azt hiszem ehhez a kapcsolathoz én még fiatal vagyok,és még nem vagyok felkészülve...-Suttogtam.
-Rendben,de,barátok?-Kérdezte félve.
-Nem...-Nyögtem ki,mire megilyedt.-Testvérek.-Fejeztem be,ő pedig csak egy nyugodt sóhajjal díjazta.-Aztán pár év múlva ki tudja mi lessz...-Fejeztem be.

Az utamat Dorináékhoz vettem. Megkerestem a házukat,majd bekopogtam.
-Szia Réma!-Köszönt Niki.
-Szija!-Öleltem meg.-Dorina?-Kérdztem bejjebb lépve.
-Alszik a Márkal.-Zárta le.
-Jóreggelt Niki!-Köszönt álmosan Márk.-Rékaaaa!!!!Pörgetett meg a levegőben.
-Márkkkkkkkk!!!-Öleltem meg. A 162centimmel az ő kb 170-180 centiméteréhez képest nagyon pici vagyok.
-Sziasztok!-Jött ki Dorina.
-Dojinaaaaa!-Futottam hozzá megölelni.
-Rékaaa!-Nevetett.

A mai nap hátra lévő része nagyon jól telt,bár szörnyen mart,hogy csak ott hagytam Bencét. Nagyon fájt. Bár akkor még nem hittem,hogy a mi történetünknek vége. Mert még csak el se kezdődött...