A Random Vajas Kenyér

Az Óriástarantula 3.f.

Tart tovább a kenyér útja,
jelenleg legalábbis a goblin viskóba,
ugyanis az Árnyékláng Kés elromlott,
és emiatt hősünk Jesterhez loholt.
Egy mocsárban lévő kis házikóban,
tavirózsákkal körülvett lakban,
ott volt Jester, a goblin,
és tudta, hogy visszajön még ezért a kenyér.
Odaadta hát neki az ékkövet,
és Jester alaposan megnézte az ügyet.
Kis időbe sem telt, mikor kitalálta:
"Ennek kristályolaj kell az aljába!
Olyat te Morshunál szerezhetsz,
a Mocsár végi hegyben vele beszélgethetsz.
Tessék, itt van egy kis rubin.
Ezt fogja kérni minden termékéért,
de vigyázzál vele, mert kicsit mérges lehet,
ha túl sokat válogatsz a termékei mellett,
akkor aztán kipöccint, de lát még szívesen,
mert sajnos az öregnek a cuccai nem kelnek,
de most muszáj kristályolajért odamenned,
mert különben a kést elfelejtheted.
Ha megvagy, gyere vissza hozzám,
és előtted e kést megjavítanám,
és ha még egyszer megtörténne a baj,
akkor majd te is tudod a megoldást majd."
Hősünk megköszönte, majd el is indult,
de a mocsár közepén egy furcsa helybe botlott.
A fákon rengeteg pókháló volt,
annyi, hogy nem volt tőlük látható az égbolt.
A kenyér elővette a kardját,
és lassan a kezében tartva kereste kiútját.
Egyszer csak egy fura hangot hallott,
de ugyanakkor egy kiutat látott.
A hang így szólt: "Gandalf, NEEE!!!"
És hirtelen visszhangzott.
Egyszer csak Jester termett a kenyér mellett,
és gyorsan egy menedéket keresett,
oda hurcolta be a kenyeret, majd így szólt:
"Elfelejtettem elmondani,
Gandalfról, az óriáspókról beszélni!
Ő a pókok istene, és éhezésben van,
Boshy száműzte ide, hogy nulla légy van!
Szegény a népével nem tud itt megélni.
Azért hívom Gandalfnak, mert nem enged át,
a lyukon, hogyha te kisurranhatnál...
Egyszer már meglátott engem,
és majdnem hivatalos vacsora lettem,
de nem talált meg, mert nem érzékel,
olyan régen nem evett már népével.
Hogyha meghal, a világot ellepik a legyek.
Nem lesz termés, de káosz igen. Jaj! most mit tegyek?!"
De a kenyér ügyesen cselekedett,
eldobott a pókhoz egy csillogó drágakövet.
Nem, nem a kést dobta el...
A rubint, mellyel fizetnie kell!
De volt nála még sok, ezért nem kell aggódni,
de amúgy is, a rubin jó csali.
Csillogása odahívta Gandalfot,
így a goblin és a kenyér kisurranhatott.
Jester elhatározta, hogy nem megy vissza a kunyhóba,
inkább a kenyér mellett megy tovább az útja.
Így hát a pókmocsarat elhagyva,
elindultak Morshuhoz a hegyoldalba.