A Random Vajas Kenyér

Morshu a Kereskedő

Hőseink észrevették a Mythrilbokrot,
és a szájuk tátva maradott.
A mythril egy mítoszi érc volt,
amely az egyik legritkább dolog is volt,
és kereste már azt rengeteg bolt,
de az, hogy ennek lelőhelye egy bokor,
az a legritkább eseménye az egész világon.
A bokron annyi drágakő van,
amit a bányászok kerestek nap mint nap,
de ennek negyedét sem találják tíz év alatt.
Erre gyorsan leszedték a bokorról az ércet,
és a végre elért hegyoldalba siettek.
Morshu nem látta szívesen Jestert,
mert régen egy goblin lopni akart egyet,
és ő még mindig keresi azt az egyedet,
aki természetesen nem Jester lehetett.
Bementek hát a nagy ajtól,
és mindenféle dolog volt a pulton.
Lámpa olaj, kötél, bomba, és minden cucc, ami össze lett hordva.
Morshut sokan ismerik.
Rengeteg jó dolga van, és sokan felkeresték,
de most már megöregedett,
és szerencséje van, ha valaki betérhet
hegyoldali kis viskójába, hol drágakőér adja azt, ami van nála.
De eléggé kapzsi és morcos már az öreg,
ha valakinek nincs pénze, válogat, vagy bemegy,
a tiltott helyre, hol más cuccai vannak, akkor e illetőt rögtön kidobatnak.
A titkos helyen nincs semmi különös,
csak az ágya, meg egy öreg láda, mely büdös.
Oda teszi minden drága eszközét,
de tisztítani nem szokta szeretett kincsét.
A kenyér bement kristályolajért,
de észrevette, hogy rubin nem üti zsebe mélyét.
Elvesztette a repülés közben,
és csak egy dolog volt nála, a mythril a kezében.
A kapzsi kereskedő ezt rögtön kiszúrta.
Mythrilt még nem látott hetedhét országba.
Azt hitte, hogy csak mese, legenda,
és rögtön megkérdezte: "Mit kérsz azért, kenyér fia?"
A kenyér csak a kristályolajat kérte,
nem érdekelte, hogy az egész boltot megvehette.
Szerinte fontosabb volt a világ megmentése,
és egy Boshyűző fegyverért egy kincs elvesztése.
Azzal megkapta ami kellett neki, kiment onnan, és Jester kérdezi:
"Csak nem adtad oda a mythrilt neki?
Hiszen olyan értékes volt, olyan csili-vili,
de nem baj, a haza szerintem is fontosabb!"
Jött rá a goblin egy pillanat alatt.
Erre egy fél perc, annyi se kellett,
a kristályolaj szépen a késbe csepegett, ami megint szépen virított, és a goblin erről így szólt:
"Nagyon érdekes a fénylélek köve, úgy értem az árnyékláng kése!
Hogyha használod tízszer, hússzor, "lemerül az aksi, mint egy telefonon!
Ilyenkor csak bele kell csepegtetni az olajból, mely itt a kezembe lenni!
A telefonos ügyet nem tom honnan szedtem, hiszen az is egy legenda, mint a kő volt a kezedben!
De menjünk tovább az útunkon, hosszú út áll előttönk,
jón és rúton.
Talán sikerül meggyőznöm a népemet,
hogy nekünk mágjájukkal segítsenek..."
De ez a kaland erre a napra véget érintett,
és a két hős szállást keresett.
Meg is szálltak a méh királynő kastélyában,
a következő részben lesz az álom vége, alig vártan.