Farkas szem

3. Fejezet

Délután volt. Éppen a szokásos kis sétámok voltam, amikor meghallottam Rachel hangját. Először azt hittem képzelődök, de nem. Elindultam a hang irányába.

Amikor oda értem Paul átváltozott és Rachel nyomába eredt.
-Rachel! -kiabáltam, majd oda futottam.
-Lena! Fuss! -szólalt meg ő is, majd őt átugorva átváltoztam.

Fenyegetően morogtam Paulra, majd neki is ugrottam.

(Rachel szemszöge)

Amikor az a srác átváltozott megijedtem. Tudtam hogy Lena farkas, de azt nem gondoltam hogy vannak mások is, és hogy egy nap meg kell tőlük védenie. Csak ültem és láttam ahogy Lena mérgében szinte darabokra szedi, majd talán a legidősebb szólalt meg.
-Vigyétek el Emilyhez! Én meg szétválasztom őket! -mondta, majd két srác elindult felém ő pedig a két farkas után ment.
-Kibújt a szög a zsákból! -szólalt meg az egyik halkan nevetve, majd a másik is megszólalt.
-Inkább a farkas! -mondta mosolyogva.

Amikor már a háznál voltunk Jared szólalt meg.
-Egy ötöst teszek Paulra! -majd Embry szólalt meg.
-Én Lenara! Tuti darabokra szedi Pault! Lena ős tehetség! Ő az egyetlen közölünk aki röptében át tud változni. -mondta, majd betereltek a házba. 
-Nem kéne vissza mennünk megnézni Lena jól van-e? -hallottam meg erőtlen hangom.
-Nem! Tuti hogy ki tekerte Paul nyakát! -mondta nevetve Embry.
-Ne fogadj rá! Te még nem láttad ahogy egymásra néznek ha nincs ott senki. Tuti fix hogy ezek titokban együtt vannak! -mondta mosolyogva Jared.
-A bevésődés az bevésődés! -válaszolta mosolyogva Embry.
-Bevésődés? -kérdeztem vissza össze vont szemöldökkel.
-Ezt majd Lena el magyarázza! -mondta mosolyogva, majd kintről hangos nevetés hallatszódott.

Lena és Paul lökdösődve és nevetve jöttek be mögöttük pedig Sam, majd Paul felém fordult.
-Bocsánat! -mondta halványan mosolyogva. Amikor találkoztam Lena tekintetével eltűnt arcáról a mosoly, de ő csak intett hogy kövessem.
-Bocsi, de nem tudok utat szabni kiváncsiságomnak! Mi az a bevésődés? -kérdeztem fel vont szemöldökkel.

(Lena szemszöge)

Rachel meg kérdezte mi az a bevésődés. Én előbb vagy utóbb kitekerem Jared és Embry nyakát. Legalább majd akkor befogják.
-Hát... Kezdem az elején. Mind benne élünk a Sam, Emily, Leah kínlódásban. -na igen, ez nem teljesen az eleje, de én erre a részre kerültem bele a falka életébe.
-Sam gyűlöli magát amiért fájdalmat okozott Leahnak! -mondtam egy kis fintorral.
-Szóval Sam és Leah régen együtt voltak, de Sam dobta Leaht Emilyért? -megráztam a fejem, majd folytattam.
-Nem egészen! Ez több mint egy fellángolás, ez Samnél bevésődés.

-Amikor bevésődsz az olyan mint a Gravitáció. Egyszerűen minden ahozz köt akinek bevésődtél! -mondtam mosolyogva. Tudom hogy egyszer meg tudom állni hogy ne öljem meg Pault, de egyenlőre ez halott ötlet. Főleg amíg a barátaim bántja.
-És hogy történik? -kérdezte Rachel mosolyogva.
-Hát... Ha bele nézel a lelked másik felének a szemébe, érzed hogy rá vártál. Minden hozzá köt. Ez egy életre szóló kapcsolat általában farkas és ember között. -mondtam mosolyogva.
-Általában? -kérdezett vissza.
-Igen, van hogy farkas farkasnak vésődik be! Ez nagyon ritka eset és Paul és az én esetem is ilyen. -mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
-Most pedig én kérdezek! Mit keresel itt? -kérdeztem mosolyogva. Honnan tudta hogy itt vagyok?! Más is tudja?!
-Gondoltam meglátogatlak és a szüleim elengedtek! -mondta mosolyogva. Én inkább kiakadtam.
-El mondtad a szüleidnek miért jössz ide? Vagy bárki másnak? -kérdeztem kétségbe esetten.
-Hát.... -zavartan megvakarta tarkóját.
-Rachel! -szóltam rá, de tudtam a választ.
-Gyere! -magam után húztam. Végülis nem hagyhatom magára.

-Paul! -szóltam fel az emeletre, de nem jött válasz, felmentem, de fent sem volt. Hirtelen meghallottam hangját ahogy belép az ajtón.
-Lena! -szólalt meg, majd lementem és szorosan megöleltem.
-Minden rendben? -kérdezte aggódva.
-Nem igazán! -méregettem Rachelt.
-Mi baj? -kérdezte aggódva, miközben még közelebb húzott magához.

-El kell mennem! -láttam szemében hogy nem szívesen ereszt el, pedig muszály lesz.
-Mi?! Miért?! -arca olyan volt, mint aki azt hiszi ez csak egy rossz álom és várja a végét.
-Szeretlek, míg szívem meg nem szűnik dobogni. -suttogtam ajkaira, majd megcsókoltam.
-Szeretlek míg szívem meg nem szűnik dobogni. -ismételte, majd elengedett. Puszit nyomtam feje búbjára és otthagytam őket.