2. Fejezet

110 3 0
                                    

Másnap suli után Rachel nem jött át hozzánk. Éppen tanultam amikor egy számomra undorító édeskés bűzt éreztem meg. Gondoltam a végére járok így kimentem és átváltoztam.

A szagot egészen egy kis tisztás részig követtem. Megtaláltam a szag forrását. Egy karmazsin vörös szemű férfi volt az, és éppen Rachelel akart végezni. A lény fölé magasodtam, és fenyegetően morogtam rá, majd ugrottam.

Jó ideig üldöztem mire elkaptam és felismerhetetlen darabokra szedtem

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Jó ideig üldöztem mire elkaptam és felismerhetetlen darabokra szedtem.

Amint végeztem, vissza változtam és vissza mentem Rachelhez.
-Jól vagy? -kérdeztem aggódva, amire nagy nehezen bólintott.
-Biztos? -most már magabiztosabban bólintott, majd oda léptem mellé.
-Gyere! Haza kísérlek! -elakartam indulni vele, de ő megállt.
-Mi a fene volt ez? -kérdezte ledöbbenve, majd rá emeltem fáradt tekintetem.
-Azt hiszem egy vámpír. -mondtam ki köntörfalazás nélkül első gondolatom.
-Figyelj mostantól néha rád nézek! Oké? -bólintott, majd végre elindultunk.

Amikor a házához értünk, már sötétedett.
-Mire készülsz? -kérdezte aggódva.
-Járőrözök! -mondtam, majd otthagytam, beljebb mentem az erdőbe és átváltoztam.

Már jó sötét volt, amikor hirtelen halk neszt hallottam a bokorból. Fenyegetően morogtam, majd egy nyúl ugrott ki onnan. A látásom sokkal jobb lett. Olyat is láttam, amit egy ember nem. Farkas látásom volt. Ahogy futottam furcsa érzésem támadt. Mintha valaki, vagy valami figyelne. Fenyegetően morogni kezdtem, majd csak annyit éreztem hogy valami égeti az oldalam, majd elfutottam.

Amikor már láttam a házunkat befutottam. Amilyen gyorsan csak tudtam előszedtem az elsősegély dobozt, majd a ködszert és a fertőtlenitőt. Nagyon csípett, majd bekötöztem az oldalam, és mentem valamennyit aludni.

Olyan két-három órát aludhattam amikor egyszer csak megszólalt az ébresztőm.
-Ezt nem hiszem el! -átkozódtam, majd neki álltam felöltözni. Felsőnek, haspólót húztam, nadrágnak pedig az egyik fekete farmerom és szürke pulóvert vettem fel, utána át mentem a fürdőbe hogy feltegyek egy natúr sminket. Miután végeztem, le mentem a földszintre reggelit csinálni, majd elindultam suliba.

Amikor oda értem Rachel már várt. Sok szempár végig kísért míg oda értem barátnőmhöz.
-Szia! -mosolygott rám, majd megölelt.
-Szia! -mosolyogtam vissza, és viszonoztam ölelését. Amikor elindultunk befelé, sok srác szeme megakadt rajtam. A szekrényeinkél, az egyik focista rá akart csapni a fenekemre, de elkaptam kezét és ahogy vissza rántottam elesett.
-Jól figyelj rám! Ha ezt mégegyszer megpróbálod eltöröm a kezedet! Világos? -kérdeztem nyugodt hangon, amire bólintott, majd elengedtem és mentem kémiára.

Úgy éreztem képes lennék elaludni, majd végre kicsöngettek.
-Minden rendben veled? -kérdezte aggódva Rachel.
-Persze, csak fáradt vagyok! -mondtam egy ásítás kíséretében.
-Ja, az látszik! Gyere lassan edzés! -mondta, majd elindultunk az öltözőbe, majd a pályára.
-Lena! -hallottam meg egy ismerős hangot, majd a hang irányába fordultam. Angela volt a leláton nekem integetve.

Farkas szemTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang