Másnap reggel Lena és az anyja korán keltek, és már 7 órára a kórházban voltak. Minden hónapban elkellett mennie egy terhességi vizsgálatra, amit most sem hagyhatott ki. Az elocsarnokban várakoztak, amikor a vizsgáló ajtaja kinyilt és kihallatszott az asszisztens hangja: Diószegi Lena! Lena és Kriszta felalltak a székről és bementek a nyitott ajtón.
Jó reggelt kívánok! Hogy van a kismama? - kérdezte az orvos mosolyogva, és felállt, hogy felsegítse Lénát az orvosi asztalra. -Azt hiszem a szokásoshoz képest jobban, bár éjszaka többször felkeltem, mert állandóan rúgott, és nem tudtam tőle aludni. - válaszolta Léna ásítva. De azt hiszem jól vagyok. Vagyis az elmúlt egy hónapban csak ötször sírtam el magam és csak két embert sikerült idegi alapon kis pályára tennem, úgyhogy a múltkori négy emberhez képest ez fejlődés. Nem gondolja, doktor úr? - kérdezte idegesen dörzsölve a halántékát, miközben az orvos elnevette magát. - Nagyon ügyesen viselted a terhesség utolsó szakaszát, már csak egy kicsit kell kibírnod, és akkor majd a gyerek fog téged idegileg kiakasztani - monda mosolyogva, Léna cinikus stílusát utánozva, miközben összemosolygott Krisztával. - Megcsináljuk a szokásos vizsgálatot és készen is leszünk.
Húsz perccel később már a kocsiban ültek és Léna kedvenc fagyizója felé tartottak, ugyanis az volt a szokás, hogy minden orvosi vizit után beültek és elnyaltak egy fagyit, amit maguknak állíthattak össze. - Hánykor kezdődik a film? -kérdezte Kriszta le sem véve a szemét az útról. - Úgy beszéltük meg Encivel, hogy Roli érte megy munka után és úgy jönnek hozzánk. -Akkor csinálok valami kaját, mert tudom, hogy Roli úgyis éhes lesz, Enci meg nem tudom, hogy tudott-e ma ebédelni.
Megálltak a parkolóban, ám mielőtt kiszálltak volna Kriszta megszólalt. - Ma hívott apád reggel. - Miért? - Tudni akarta, hogy vagy, meg kérdezte, mikor kell menned megint az orvoshoz. Mondtam neki, hogy pont akkor indulunk. - Ahham. És mi van vele? - Azt mondta dolgozik. Meg mostanában nagyon elfoglalt, de szeretne ideutazni mielőtt szülni fogsz. - Hát okkés. Mondjuk jobban örülnék ha akkor is itt lenne mikor elindul a szülés, de persze tudom, hogy ez lehetetlen kérés.- szűrte az utolsó mondatot Léna a fogai között, miközben összeszorult a mellkasa. Már nagyon rég nem látta az apját, és tudta, hogy ez a jövőben sem fog változni, mert az ország másik végen lakott, és csak ritkán látogatta meg őket a munkája miatt.
A történet iróniája, hogy a kedvenc fagylalt összeállításával a kezében indult ki a fagyizóból, de a parkolóban folyó beszélgetés miatt mégis fanyarú ízt érzett a szájában. Még akkor is mikor megette a fagyit és már rég hazaértek.
ESTÁS LEYENDO
Bella
HumorLéna azt hitte, hogy ez is csak egy átlagos nyár lesz, a szokásos programokkal: strand, fesztiválok és hajnalokig tartó beszélgetések a tabortűz körül. A legvadabb remalmaiban sem gondolta volna, hogy a egy kis koktél ekkora galibát okozhat. Es most...
