Amit a Szívem súg

2.fejezet

Kívánság. Sokan kívánnak sokfélét. Ritkán teljesül, de akkor nagy meglepetésként súlyt az emberre. Egy elveszett kislány szerelmet és szeretetet kívánt, ám nem tudja, hogy egy esetlen, béna kisfiúcska fülig szerelmes belé. Csak a könyvek mögül mer a lányra nézni, s teljesen leblokkol, ha hozzá szól. 

-Ó szerelem, miért vagy ily' kegyetlen az emberhez?-mormogja a párnájába a kisfiú.

Őt senki sem szereti, elveszett, összetört. Már nincsenek ott a szülei, hogy dédelgessék a szétszakadt, kicsiny szívét. Fél, retteg, mi van ha ez a lány is csak eltiporni akarja?

-Hallgass ide, Egyetlenem. Ha el is esel, mindig állj fel! Mutasd meg milyen erős vagy!- cseng a fülében édesanyja bátorító szavai.

Jungkook a csengő hangjára riadt fel. Álmosan az ajtóhoz csoszogott, majd kinyitotta. Csenge állt előtte.
-Szia. Elnézést, hogy zavarlak, csak...-a lánynak meg kellett erőltetnie magát, hogy ne nézzen le Jungkook reggeli merevedésére-A a táskádat a könyvtárban hagytad. Minji elmondta a címedet, így gondoltam elhozom neked.-mosolyog kedvesen.
A srácnak hamarosan leesett miért pironkodik Csenge.
-Nos, akkor én mennék is. Szia.-a táskát Jungkook kezébe adja és intett egyet. Megfordult, s elindult.
-Várj!- szól gyorsan utána a srác.-Megiszunk együtt egy kávét? Gyere be nyugodtan, amíg felöltözök.-mosolyodik el szégyenlősen.
Csenge hátra pillantott.
-Rendben.- rámosolygott a vörös arcú fiúra.
Jungkook repdesett az örömtől, de átkozta is magát ettől a meggondolatlan meghívástól.
Csengét bekísérte a kis nappalijába, majd besietett a szobájába. Felkapott magára egy fehér pólót és egy fekete farmert. A fürdőben megmosta az arcát és fogát, majd megigazította a haját. Ennyire sohasem utálta a reggeli merevedését, mint most. Mit tegyen? A kád szélén gondolkozni kezdett. Végül gyors letusolt, de így sem csillapodott lent semmi. Nem tudott mit tenni, felöltözött és lement. Megfőzte a kávét, addig Bada Csengét figyelte Jungkook lába mellől.
-Hogy kéred?
-Két cukor és tej-mosolyog továbbra is Csenge.
Beletette a kért dolgokat, majd a lány kezébe adta. Leült mellé, Bada úgy feküdt le, hogy a fejét Jungkook lábfejére tette és onnan figyelte a lányt.
-Milyen idős a kutyád?-kortyol a kávéba Csenge.
-Nem tudom. Pár hónappal ezelőtt találtam rá a sikátorban. Kellett egy hónap, míg megbízott bennem és fel tudtam hozni megtisztogatni. -simogatja meg a kutya fejét, aki azonnal felült és jobban feloldódva, Kook combjára tette a fejét. Csenge körbenézett. Bézs színű falak, a bútorok sötétbarnák. A polcok tele vannak különböző témájú könyvekkel, ráadásul könyvtári rendszerességgel vannak feltéve. Festmény vagy barátokról kép nincs a falon, csak egy hatalmas fa van rajzolva az könyvespolc nélküli sarokba, aminek a leveleit zöld szavak alkotnak. Viszont sajnos azokat nem látta rendesen a kanapéról.
-Oda mik vannak írva?-teszi fel a kérdést, a fát nézve. Bada halkan nyüszögött egyet. Csenge elmosolyodott, majd megsimogatta a kutyus fejét.
-Különböző nyelveken a Szeretlek.
A lány felállt és odasétált. Megtalálta a magyar feliratot is, mire egy halovány, de boldog mosoly kúszott az arcára.
-Mikor festetted?
-Nem olyan rég-lép mellé Jungkook.-Mindig is akartam egy ilyen fát a házamban.
-Ez a saját lakásod?
-Bérház. De megkaptam az engedélyt a festményre.-mosolyog Csengére.
-Értem.-a lány Jungkook felé fordult. Egymás szemébe nézve mosolyogtak. Bada szakította meg ezt a pillanatot, mikor elkezdett fel-alá rohangálni, miközben ugatott. Kook nevetni kezdett, majd a kutyára tette a nyakörvet és a pórázt.
-Lejössz velünk egy sétára?
-Persze.-kuncog Csenge.

Badara tette a pórázt, majd elindultak. Az út csendben telt, Jungkook fejeben a fogaskerekek hangosan csikorogtak, ahogy újabb sorokon gondolkozott. Legszívesebben azonnal nekiállt volna írni, de otthon van a füzete és ha itt is lenne, udvariatlanság lenne hirtelen leülni egy padra és elkezdeni körmölni. Egy mély levegőt vett, majd megpróbált beszélgetést kezdeményezni. Viszont összeakadt a nyelve és szóhoz sem jutott. Most mekkora problémát jelent az, hogy nem nagyon szocializálódott. Olykor jó, olykor nem. És ez a helyzet nem a pozitív oldalhoz tartozik. Végül Csenge törte meg a csendet.
-Milyen fajta könyveket szeretsz?
Jungkook egy kicsit elgondolkozott.
-Fantasy. Imádom a természetfeletti történeteket. Neked?
-Hát én mindenfélét olvasok. Mikor mi kapja el a tetszésemet-mosolyog a lány.
Jungkook alig tudta levenni róla a tekintetét, teljesen megbabonázta őt Csenge.

Egy jó darabig beszélgettek, közben már egész sokat sétáltak. Hirtelen elkezdett szemerkélni, majd pár perc múlva zuhogott az eső. Gyorsan bevonultak egy fedett, kültéri kávézóba és rendeltek maguknak egy kis sütit, meg limonádét. Jungkook Badanak csipegetett süteményt, vizet pedig az egyik felszolgáló hozott a lihegő kutyának. Csenge ruhája kicsit jobban megázott, mint Jungkooké, így a lány alig láthatóan, de remegett. Kook észrevette és levette a felsőjét, majd Csenge meghűlt testére terítette. Mind a kettőjük arcán halvány pír jelent meg, így azonnal a sütiknek, az italoknak szentelték a figyelmüket.
-Az eső nem úgy nézeki, mint aki egyhamar el akarna állni.-szólal meg Csenge.
-De legalább érződik a finom esőillat. És az eső hangja is olyan kellemes.-szusszant egyet Kook.
-Igen.-mosolyodik el szélesen a lány.
Jungkook szívesen kimondta volna azt is, hogy a te hangod és illatod kellemesebb mint az eső, vagy bármely madár és virág.

A beszélgetés magától beindult, akár órákon át is ülhettek ott, közben mindenféléről szó esett. Ahogy oldódott fel a hangulatuk, úgy kezdett kitisztulni az ég is. Amint fizettek, a felhőknek pedig már semmi nyoma nem volt, megindultak hazafelé. Jungkook hazakísérte Csengét. A lány egy puszit adott az arcára, amitől Kook teljesen le volt blokkolva. Otthon adott rendes ételt Badanak, közben kiöntötte a lelkét a kutyának. Eleinte áradozott Csengéről, majd ostromolni kezdte magát, hogy ő mekkora egy barom. Végül arra jutott, hogy lefekszik pihenni és alszik erre az egészre egy jó nagyot, hátha kitisztul a feje.