"Emberek hullanak el körülöttem.Megtanultam felejteni.Mégis ha megkérdezik tőlem "ki ő?".Azt felelem "álom".Valóra vált,majd elmúlt.Talán túl hamar."
Azon az éjjelen a vihar,mint ketrecbe zárt fenevad őrjöngött Buenos Aires utcáin,és úgy tombolt mintha meg akarna szabadulni a város láncaitól.Három éjt 's nappalt alátéve verte vadul a földfelszínt.
Akárhol jártál a feszültség tapintható volt a levegőben,a lehangoltság pedig beférkőzött minden ajtórésen,besurrant minden otthonba,és komorságot vitt még a legmelegebb szívekbe is.
"Ha örökké tart?"-agasztott a kérdés megannyi árvát,kik azon búslakodtak,hogy talán már soha többé nem láthatják kinti játékaikat.
A hideg üvegen végigcsorduló esőcseppek még az udvar látványát is elmosták reményteli tekintetük elől.
Az eső erőteljesen dübörgött az ablakon,mint aki bebocsájtásért esedezik.Fogalma sem volt mekkora fájdalom gyötri azt a kis szívecskét melynek tulajdonosa tanácsra várva néz fel rá.
-Mütyür...-fordult barátja irányába,aki ahogy megszólította felé kapta fejét.
-Elmegyek-mondta búsan-Lesz családom-ahogy ezt kiejtette száján,már nem volt bátorsága,hogy barátja szemeibe nézzen.Mütyür kezét rácsúsztatta az övére,miközben mosolyt próbált erőltetni arcára,hogy azzal vidítsa fel mikor majd ráemeli tekintetét.
-Ez nagyon jó!-Az nem hogy te nem jöhetsz velem.
-Talán majd nekem is lesz családom,és akkor majd találkozunk megint.
Tündérmanó nem szólt semmit,csak könnyektől nedves arcocskáját barátja pulcsijába nyomta,karocskáival pedig körbeölelte mellkasánál.
-Ugye akkor se felejtesz el,ha soha többé nem látsz majd?
-Csak akkor,ha te se engem.
-Megígérem.
Mütyür úgy szórította magához,mint aki attól fél,hogy abban a pillanatban kiveszhet kezei közül egyetlen kincse.
Egyikük se unta a hosszú,szavak nélküli perceket,hisz már olyan kevés volt hátra számukra.
Ezelőtt halomnyi napjuk feketeszénnek tűnt.Most az utolsó óráik maguk voltak a csillogó gyémántok,melyek minden pillanatát törhetetlenül magukban akarták őrizni.
-Lehet lennének még barátaid,ha...
-Csak hozzád.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Szavak nélkül
ФанфикEmberek hullanak el körülöttem.Megtanultam felejteni.Mégis ha megkérdezik tőlem "ki ő?" azt felelem "álom".Valóra vált,majd elmúlt.Talán túl hamar.