Épp órán ültem, amikor nagy zaj volt, ugyanis tanár szokás szerint nem jött, a helyettesítő tanár meg valószínűleg nem talált be hozzánk. -vagy szimplán nem is írtak ki senkit.
A nagy ricsajtól még a saját gondolataimat sem hallottam, ezért meg sem kíséreltem beszélgetést kezdeményezni Lizával.
Nagy megkönnyebbülés volt hallani a csengő hangját. Mivel ki sem raktam a padra a tankönyvem, ezért egyből felálltam a székből és az ajtó felé vettem az irányt. El is indultam, de az ajtóig már nem értem el, ugyanis a csengő hangjából csak egy éles sípolást hallottam addigra és persze a világ is elsötétült körülöttem. Aztán puff.. Se kép, se hang.
Elájultam és az ég se tudja meddig feküdhettem ott.
Arra eszméltem, hogy egy kellemes női hang utasít arra, hogy nyissam ki a szemem és kelljek fel. Ezt persze könnyű mondani. Épphogy kinyitottam a szememet, már nyomták az arcomba a vízes palackot, mondván, hogy igyak. Így is tettem, de csak utána eszméltem rá, hogy Liza az, aki próbál felkaparni a földről, erre persze csak azután jöttem rá, hogy kinyitottam a szememet és megláttam a gyönyörű, hosszú, rózsaszín haját. A többiek meg csak persze körülöttem álltak és néztek, talán még néhány le is fotózott, hisz elvégre is nagyon vicces egy magatehetetlen emberről képeket csinálni, majd azt kirakni mindenhová. Esetleg még valami vicces kiírással is megfűszerezni azt. Mindegy. Hozzá vagyok szokva az ilyesfajta megaláztatásokhoz.
Liza nyújtotta felém a vékony, puha kezét, arra várva, hogy megfogjam azt és felálljak. Nem is lett ez másképpen.
- Nathan.. Minden rendben van? -szólalt meg Liza selymes hangjával
- I-igen. Legalábbis azt hiszem.
- Az emberek nem szoktak csak úgy ok nélkül elájúlni.
- Tudom, de nem tudom mi lehet az oka. Egyébként köszönöm, hogy segítettél. Sokan csak otthagytak volna.
- Nem kell megköszönnöd, elvégre is a barátod vagyok. Viszont nagyon kérlek ne mondj butaságokat, ha nem lennék, akkor is felsegített volna valaki.
- Lehet, de akkor sem vagyok valami közkedvelt az osztályban.
- Zárjuk le a témát.
- Rendben.
Épp csak, hogy kisétáltunk volna a teremből, Liza tágra nyílt szemekkel nézett rám és megszólalni is alig bírt.
- M-mi a fasz? -ennyi csúszott csak ki a száján
- Mi a baj?
- A f-füled.. Vérzik!
VOUS LISEZ
Mindent hallok
FantastiqueA történet egy közel sem közönséges, 17 éves fiúról szól, akit Nathannek hívnak. A fiú az édesanyjával él, amióta az eszét tudja, ugyanis apja rejtélyes módon eltünt. Nathannel érdekes dolgok kezdenek el történni, ugyan is elkezd bizonyos hangokat...
