Kiyoshige kinyitotta a szemét.Még egy csöppet homályosan látott,szóval pislogott egy pár alkalommal.Ezután feltápászkodott,és körbe nézett.Minden a régi volt,ugyanúgy mint tegnap,és előtte. A rock bandás poszterek a falon,egy centit se mozdulva,a számítógép darabokban mint mindig,és a ruhásszekrényből sem jött semmilyen hang.Várjunk csak!Hisz a gép sosem volt darabokban!Ez nem lehet. Kiyoshige úgy érezte,hogy azonnal el kell tűnnie.Az ajtó felé indult,de még egyszer visszapillantott.Most már a gépe egy darabban volt,de az egyik poszternek hűlt helye sincs.Gondolta,hogy átvizsgálja a szobát,hátha megtalálja a posztert.Megnézte a könyvespolcát,az ágya alatt lévő kuckót,amit már 2 éve nem használt,az ablakpárkányt,amit általában egész nap egy koszos sötét szürke függöny takar,a szekrényét,amiben volt három póló,három zokni,négy alsónadrág,és egy melegítő meg egy ronda kék farmer.Utoljára a ruha szárogató,az éjjeli szekrény és az ördöglevél,a kedvenc szobanövénye.Megnézte a szárogatót,aminek egyik lábára egy cetli volt ragasztva egy felirattal:
-Egyszer még látni fogjuk egymást. Kasumi
Ezután az ablakon át nem látszott semmi.Csak végtelen köd.Mikor Kiyoshige kinézett,nem hitt a szemének.Ez szmog?Vagy csak sima köd?Esetleg ez csak egy álom volna?Nem tudta kitalálni.Inkább elővette a locsoló kannát a ruhásszekrénye mögül,amit mindig ott tartott,és megöntözte a növényét.Ekkor egyszerre csak egy egy rajzott vett észre falon,amit még sosem látott: <˘˘Igen,így néz ki a fal.˘˘>
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez a rajz nagyon megfogta Kiyoshigét,mivel együtt érzett a madárral.Egy olyan madárral,aki szárnyal,de szabad sosem lesz,mivel nem tud elszállni a földi paradicsomba,és egyszer elpusztul.Sajnos Kiyoshige sem fog eljutni a teljes megvilágosodásig,és az igazi szabadságot sem kaphatja meg,mivel tudja hogy őt is csak egy porszemnek állítják be a nagy uralkodók a fogaskerékben,pedig mindenki egyenrangúnak születik.
Főszereplőnk egy kicsit elkeseredett,és úgy gondolta,hogy visszahúzza a függönyét,és elbújik a világ elől.Odasétált az ablakhoz,s mielőtt elhúzta volna a függönyt,az ablakban megpillantotta Chout. Egy-két másodperc múlva már fel is vette az utcai cipőjét.Gyorsan felráncigálta magára vékony kabátját és a vastag sálját,és már ki is futott az ajtón,kivette kabátjából a lakáskulcsait,és bezárta az ajtót.A koszos lépcsőház helyett tiszta folyosókat pillantott meg a fiú,és teljesen megvolt lepődve.De erre nem volt idő,hisz Chou már várta.Legalább is Kiyoshige sejtette,hisz Chou sosem jár erre,mivel a kirakira gari band (csillogó fény vámpírok bandája)titkárnőjeként mindig csak a lábát lógatja a villájában,vagy éppen a banda ügyeit intézi a Japan Kings stúdióban.
Végül hősünk kijött az emeletes házak tömkelegéből,s keresni kezdte Chout,de sehol sem látta.Egyszerre csak bőgni kezdett. Chou nem volt már a környéken.De Kiyoshigének össze kellett szednie magát.Hiszen ő csak egy barátja volt,akivel elhidegültek egymástól,mivel az exével,Kasumival szakítottak,s az ifjú nem bírta feldolgozni a bánatot.
Haza ballagtatott ,bezárta a lakás ajtaját,elhúzta a függönyt ,s lefeküdt az ágyába.De mielőtt álomra hajtotta volna szemeit,eszébe jutott,hogy meg akarta vizsgálni a szekrényét.Kinyitotta mind a két fiókját,és az egyikben talált egy időpontot,amiben Chouval 34 perccel ezelőtt kellett volna találkoznia .Most jött rá,hogy miért állt Chou a ház előtt.Elővette az ősrégi telefonját az alsó fiókból,és üzent Chounak,hogy holnap 17:45-kor találkozzanak. Chou 12 perccel később látta az üzenetet,és belegyezett a találkába.Szerencsére addigra már Kiyoshige befejezte a sírást.Visszarakott mindent a szekrénybe,lassan becsukta,és csöndesen bebújt a takaró alá.Ekkor döntötte el hogy kezdeni fog valamit az életével, befejezi a semmittevést,és túllábal a bánaton.Ekkor felvillant egy fény,ami átsütött a függönyön,és lassan elárasztotta az egész szobát.Lassan Kiyoshige már a saját kezeit se látta a fehérségtől.
