Esti Kornél?

REGGEL

Kornél lassan nyitotta ki szemét. Pontosan tudta hogy hol van,és hogy hány óra van.
Mindig hatkor kelt,de most azt kívánta bár ne tette volna.
Visszacsukta szemeit, halk mozgást észlelt a hatalmas franciaágy túlsó feléről.
Enikő hirtelen vetette rá magát,és gyors, nyálas puszikkal illette arcát.
-Jó reggelt Kornim-nyávogta mézesen.
Kornél csak egy halk morgással válaszolt,majd lefejtette magáról a liánként ölelő karokat.
-Na mi az, már szóra sem méltatsz?
-Öltözz fel.-Kimért volt.
Nem volt kedve pátyolgatni a lány lelkét, főleg hogy csak tegnap este találkoztak valami buliban az Astoriánál.
-Öltözzek? Ezt mégis hogy érted?
-Pontosan tudod hogy hogy értem.-Mondta Kornél csendesen.
Szekrényéhez lépett,egy tiszta alsógatya után kutatott.
Miután megtalálta, fürdőszobájába lépett, a lány undok morgása még ide is behallatszott. Magára engedte a forró vizet és aláállt, testét megnyugtatóan ölelte át a meleg vízsugár. Hallotta a lakás ajtó nyitódását és csukódását, mélyet sóhajtott.
Végre egyedül lehet. A zuhanyból kilépve a párás tükrébe meredt,kezével végigsimított a hűvös üvegfelületen, hogy tisztábban lásson.
Dús barna tincsei nedvesen lógtak arcába, szeme alatti karikák mélyen ültek.
Hozzáért arcához, megsimította álla vonalát. Lejjebb haladt nyakához, mellkasához. Megérintette bordáit. Kíváncsi volt, vajon másoknak milyen lehet ezt az utat bejárni.
A férfiaknak tetszett. A nőknek annál inkább. De ő még senkivel sem találkozott aki úgy érintette volna meg ahogy arra neki szüksége lett volna.
Hanyagul kapta magára bordó fürdőköpenyét,konyhájába lépett.
Tányérjai mosatlanul vártak rá hogy megfürdesse őket,de ő időpazarlásnak tartotta a takarítást.Leemelte a polcról kedvenc kávéját, gondosan kávéfőzőjébe helyezte az őrleményt.A főzőt a tűzhelyre helyezte, gyufával gyújtotta meg.
A rózsa azonnal lángra kapott, szenvedélyesen kezdte nyalogatni a főző alját.
Kornél a széttúrt ágyhoz ment, gyorsan húzta át az ágyat, nem tűrte mások szagát.
A friss fehér paplant elrendezte, ráhajigálta számára oly kedves díszpárnáit, és a japán plédjét. A kávé hívogatóan sikoltozott, Kornél leemelte a tűzről és drága nagyanjya csészéjébe töltötte.
A teljes kényelemhez már csak az Élet és Irodalom legújabb száma hiányzott.
Az ajtaja mellett lévő cipőtartó tetején  álló hatalmas levél, és újság kupacból halászta ki a tegnap érkezett lapot.
A többi levéllel nem foglalkozott, pedig már ideje lett volna kinyitnia a tavalyi év végén érkezett karácsonyi üdvözlőlapjait. Magas ablakairól a redőnyt csak annyira húzta fel, hogy az olvasáshoz elegendő fény szűrődhessen be.
A beszűrődő fény pimaszul világította meg a lakás porszemeinek folyamatos táncát. Kornél nem igazán kedvelte a napfényt.
Kávéja és az új lap kíséretében karosszékébe ült, olvasni kezdett.