- Mert egyszerűen ez már nem működik.-hajtotta le a fejét. - azért voltam külön, mert nem akartam a szemetekbe nézni és nem akartalak titeket megbántani. És már találtam más barátokat. Megváltozott a gondolkodásom és en is. Nem tudom hogyan, de kiszerettem ebből a stílusból. Szeretnék új embereket megismerni és más ember lenni. És mégegyszer sajnálom ezt az egeszet, nem a ti hibátok...
Lepergett előttem mind az a 10 év, amit együtt töltöttünk. A sok emlék. És belegondoltam hogy mostmár nem lesz velünk és csak ketten leszünk.
Nem tudtam erre mit mondani. Egyszerűen lesokkolt. Az hogy tönkrement a barátsagunk. 10 évig tartott ez az egész és hirtelen vége lett. És ez egyikünk hibája se. Csak egyszerűen már nem a régi.
Hagytam kicsordulni a könnycseppeket a szememből, de nem szóltam semmit. Csak csöndben álltam ott és vártam mi lesz a következő.
- Tényleg nem a ti hibátok, csak egyszerűen ez a barátság... hogy mondjam... elavult. És higyjétek el ez engem is bánt.-folytatta. - de szeretném ha innentől úgy tekintenénk egymásra mint idegenek, mert nem akarok Bármilyen konfliktust köztetek és az új barátaim között. Jó...?
- Persze, oké. De ezzel előbb is jöhettél volna, miért nekünk kellet utánad menni és harapó fogóval kihúzni belőled? - kérdezte kicsit idegesen Rachel
- Én sajnálom, de mondom hogy nem akartam fájdalmat okozni. - hajtotta le a fejét ismét
- figyelj, biztos ezt akarod? - kérdeztem picit témát váltva, könnyeimet törölgetve.
- Igen, és mégegyszer sajnálom... -mondta, megölelt minket, majd elment
Nem hiszem el hogy ez történt. Elvesztettem az egyik legjobb barátnőmet. Egy maradt... mi jöhet még?
***
Egész nap csendben ültem. Még Rachellel s ebeszéltem. Éppen De egyszercsak valaki utánam szólt:
- Ömm April... - szólt utánam Rach
- Mondjad. - mondtam olyan ,,mondjad, úgyse számít semmi" hangulattal
- Nekem is lenne valami, amit el kéne mondanom. De inkább menjunk a parkba. -lépett ki a teremből
- Fú na ebből mi lesz..?- kérdeztem magamtól
Nemsokára megérkeztünk a sulihoz elég közel levő parkba. Leültünk egy padra és Rach bele is kezdett.
- Na szóval.. - ült le a padra - én se szolgálok jó hírekkel...
- Na, már jól kezdődik. -forgattam meg a szemeim
- Az van hogy elköltözöm. A nagynénémhez. Szüleim nagyon messzire költöznek a munkájuk miatt, de a nagynéném nem lakik olyan messze innen, kb 5-6 óra az út autóval szóval inkább hozzá költözök, mint A szüleimmel az isten háta mögé. - mondta el mind ezt egy lélegzettel
- Értem... akkor itt szétválnak útjaink? akkor ez is ennyi volt? Én itt maradok egyedül, nulla baráttal? -kérdezgettem
- Ezt a döntést nem én hoztam hanem a szüleim. Hidd el, ha lehetne, én itt maradnék veled örökre de nem lehet. -csordult ki egy könnycsepp a szeméből. - És tarthatjuk a kapcsolatot telefonon keresztül is. Viszont nemsokára költözök szóval ezt az utolsó hétvégét töltsük együtt. - mondta egy apró mosoly kíséretében
- Egyetértek. És tudd, ezért nem haragszok rád és igen is tartani fogjuk a kapcsolatot. - öleltem meg sírva
Elterveztük a hétvégét és megbeszéltünk mindent. Örültem hogy a kapcsolatot fogjuk tartani, de egyben nagyon szomorú voltam, mivel ma elvesztettem mindkettő legjobb barátnőmet és barat nélkül maradtam...
__________________________________
Sziasztok! Nemsokára hozom a kövi részt!
-H🖤
