Apocalipse

Egy átlagosnál jobb iskolai nap

-Csörög az óra-

Kezdődik a következő iszonyatosan unalmas és méginkább értelmetlen nap az iskolában.  Gyorsan bepakoltam a tegnap kikészített holmijaimat a táskámba és egy rövid reggelizést követően már fogtam is a bicikli kormányát. Természetesen elköszöntem drága szüleimtől és két szép testvéremtől. Az iskolából nem volt már sok hátra. 1-2 hét talán, tehát már igazán semmi okosságot nem sajátítottunk el. Gondolkodtam azon is, hogy elmegyek nagybátyámhoz egy igazolásért, de végül csak meggyőztem magam affelől, hogy mindent nem lehet elhanyagolni. 

Suli előtt megvártam két haveromat, Leventét és Rolit, hogy aztán együttes erővel menjünk be a hatalmas, rozsdásodó kapun az iskolába.

Leventét már nagyon régóta ismerem, egymás nélkül szinte nem is létezünk. Sok dologban és mégtöbb hülyeségben egyetértünk, ilyen például a crossmotoros gyorsulás (16 éves korunk ellenére) és a bicikliszerelés beteges szeretete.

Rolival még kb. 6 éve, kézilabdán ismerkedtem meg. Velem ellenben ő már nem játszik, ugyanis az edzővel nem jöttek ki valami jól, ezért abbahagyta. De gimiben szerencsére újra összefutottunk, igaz más osztályban, de legalább egy helyen. Szünetekben egy osztállyal arrébb menni nem jelent nagy feladatot.

Nem is gondoltam, hogy ez a nap nem is lesz annyira átlagos. 

Kémián például metil-alkohollal kísérleteztünk (rakétát építettünk belőle), spanyolon a Machu Picchu-ról néztünk filmet, amit magyarul már életem során kb. 3szor láttam, így könyen megértettem a spanyol szavakat. Negyedik órában jött a nagyszerű hír, hogy elmarad az 5. és 6. óránk. mindenki újjongott örömében egy csoport lányt kivéve, akik Zsófi köré csoportosultak. Ő volt az a lány aki nekem a legjobban tetszett az osztályban. Kedves volt, okos és alakra se egy rossz fajta. Lényeg, hogy volt valami gondja, ami miatt elkezdett sírni és ezért gyűlt köré annyi lány. Odalopóztam én is, hátha meghallok valamit, de sajnos nem sikerült. Kénytelen voltam megkérdezni, hogy mi a gond. A kérdésemre egy olyan válasz érkezett, amit én szoktam mondani az osztályfőnöknek, ha kérdezi miért nem voltam suliba. Családi ügy. Hát úgy tettem mintha elhittem volna, de én tudtam jól, hogy biztos valamilyen szerelmi dolog fut a háttérbe. Szinte láttam a szemeim előtt, ahogy szakítanak a komájával. Hogy őszinte legyek nem volt olyan rossz látvány.

Az órák végeztével összegyűlt a díszes kompánia, és lementünk a menzára. Nagy nehezen letömtük a torkunkon az aznapi Álmos Könyvek szerint is mosléknak nevezett ízléstelen ebéd kompozíciót és elindultunk a biciklitárolóhoz.

Az izgalmak azonban még csak most kezdődtek...