Egy zöld hajú fiúcska járta Nokyo zsúfolt, esti utcáit. Hajával azonos színű kabátja volt, amelyen fehér színnel volt kiemeleve 20-as szám. Egy sötét kék farmerben és egy pár zöld cipőben koptatta a járdaköveket.
Fején volt fehér fejhallgatója. Így rótta útját hazafelé. Az ég sötét volt, egy csillagot se lehetett rajta látni. A nagy szürke korong se nézte most a nagy várost. A fényt csak az utcai lámpák fénye adta Majd hirtelen..
Deku egy folyosón találta magát. Egy tőrt tartottak a nyakához.
-Add át az értékeidet, saláta fejű!
Így állatak egy percig. A fiú végigmérte a támadóját. Egy fekete sapka volt rajta. Vörös haja kilógott belőle. Arca borostás volt, öltözéke pedig fekete. Fekete dzseki, fekete nadrág és egy fekete bakancs. Meglehetősen agresszív.
-Na, megakarsz halni, vagy mi a-
-Tedd le.. - mondta egy komoly, határozott és mély hang.
A rabló nem hátrált, inkább erősebben szorította Deku nyakához a kést. Félszemmel ránézett a mögötte álló férfira, majd érezte ahogy, szívén eluralkodik a félelem. Eldobta a fegyvert és elrohant.
Deku rémülten állt. Hőse, közelebb lépett és kezenyújtott.
-Shouto Todoroki. - mutatkozott be.
Félig fehér, félig vörös haja volt. Egy nagy, fekete kabátot viselt, ami már majdnem a földet súlrolta. Egy fekete nadrág látszott még öltözékéből, és természetesen fekete bakancsa.
-Midoriya Izuku.. De szólít csak Dekunak, ha úgy jobb..
Todoroki érezte, mennyire meg volt rémülve. Több embert mentett már meg rablástól, vagy éppen gyilkosságtól. Azt is jól tudta, hogy ez az eset az egyik a legártatlanabbak közé sorolható. Volt már olyan élménye is, amikor egy sorozatgyilkossal állt szemtől szemben. Ki tudja, mi járhat azoknak az embereknek a fejében.
A fiú a város egyik rendőrségi alágánál dolgozott, ahol elsősorban az ártatlan polgárokat kell megvédeni. Ehez a munkához hozzátartozik az, hogysegítenek a rendőrség nyomozóinak.
Todoroki közelebb lépett a zöld hajúhoz. És egy hirtelen mozdulattal.. átölelte. Így álldogáltak egy kis ideig. Deku rárakta fejét hőse vállára, a másik fiú is szintén ugyanezt csinálta. A majdnem áldozattá váltat megnyugtatta az ügynök illata. Majd amikor mind a ketten, elunták elkezdtek sétálni.
Végül elérkeztek egy takaros kis kávézóhoz. Éppen be akarták zárni az ajtót, de a két fiú még bemehetett. Átszlalomoztak az asztalok között és leültek a sarokban lévőhöz.
Todoroki egy zöld teát, Deku forró csokoládét rendelt. A kávéház fényében látta a másik fiú megmentője sebét az arcán. Aztán elkezdték beszélgetni. Deku elmesélte, hogyan nőtt fel. Egy szerető édesanyával, és azzal a tudattal, hogy belőle soha sem lesz szuperhős. Viszont, ő sohase fogja ezt feladni. A másik fú pedig ámulattal bámulta, mennyi önbizalom van benne. Aztán Todorokié lett a szó. Nem szívesen, de végül megnyílt a fiú előtt. Elbeszélte, hogyan kapta sebét és hogyan bántak vele. Majd korgyolt egyet teájából és lerakta az asztalra.
Deku mély együttérzéssel ölelte át a fiút. Kifizették az italokat és hazaindultak a zöld hajú lakásához. Mikor már elérték a tömböt Todoroki egy cetlit nyomott Deku kezébe.
-Kérlek... Hívj fel néha.. Ha ráérsz persze.. - mondta enyhén elpirulva.
-Ígérem.. - válaszolta Deku és egy puszit adott a magasabb fiú arcára.
Halihó! Itt a következő rész, szintén MariaMagdolnaMark kérésére, remélem tetszett! Kéréseket a kommentekbe írhattok! Nemsokára új rész, addig is baii~!
