Eren újra ébresztő órája kellemetlen csörömpölésére kelt fel. Lassan letápászkodott a konyhába ahol egy sürgő-forgó Mikasa várta.
-Á, Eren! Végre ébren vagy! Azt hittem át alszod a napot!-mondta a lány.
A fiú leült az asztalhoz és megérte szokásos reggeli müzlijét. Ő és a nővére már több éve egyedül éltek. A szüleik meghaltak egy tűzvészben. Néha újra élte a napot. Hazajöttek testvérével, bementek a házba és leültek enni. Majd egy technikai probléma miatt felgyulladt a konyha. Apjuk és anyjuk odaveszett.
-Ja és azt se felejtsd, hogy ma Arminék átjönnek sütizni!
Eren meglepődött.
-Miért milyen nap van ma?-kérdezte.
- Valentin-nap! Elfelejteted?
Dehogy is tudta volna elfelejteni az év azon napját, amit szűk baráti körül, szinte mindenki szingliként ünnepelt. Persze, ezzel semmi gondja nem volt.
Miután befejezte a reggelit, és elment volna a szobájába Mikasa megkérte, hogy menjen el a boltba tejért és margarinért, ugyanis kell majd a süteményhez. Kezébe nyomott egy listát, hogy ne felejtse el, mit kell venni.
Felhúzta szürke kapucnis felsőjét, kopott farmerját, egy pár fekete zoknival. Belebújt szintén fekete sportcipőjébe és már úton is volt a közeli kis boltba.
Az úton lehajtott fejjel ment, és csak haladt előre. Végül belépett a fényes és annál inkább tömötebb üzletbe. Finom kenyér és pékárú illatot érzett. A polcok tele voltak csipszel, csokoládéval, fűszerekkel, meg persze sok más finomsággal. Egy sarokról ment a másikba és keresgélt, de nem talált semmit. Főleg talán azért, mert egyhelyben forgolódott.
Végül, egy eladó lépett mellé.
-Segíthetek? - kérdezte komoran és ridegen.
Eren megrázta a fejét és tovább forgolódott. Közben a kezében tartotta a Mikasatól kapott listát. Az eladó kikapta kezéből, és még mutatta neki mi merre van. A kisebb túra lenyűgözte Erent. Csak arra tudott gondolni, milyen jól ismeri a fiú ezt a kis üzletet. Majd a kasszához léptek.
-Köszönöm,.. Levi..! - olvasta a névtábláról az alacsony férfi nevét.
Kifizette a holmikat majd hazament. Átadta az élelmiszereket a nővérének és felrongyolt a szobájába. Körülbelül két óra múlva megjelent Armin, Jeannal, Sashaval, Hanjival, és Petrával. Illetve, egy nem is túl ismeretlen alakkal.
-Mikasa, ő itt Levi! Levi Mikasa, Mikasa Levi!- mutatta be egymásnak a két félt, Hanji.
Eren és Levi hirtelen egymásra néztek. Egy percig a barna hajú fiú úgy érezte megszűnt a világ és csak is a másik, ébenfekete hajú fiú létezett számára. Zöld szeme tekintete belemélyedt a másik fiú fekete szemeibe. A pápaszemes elkezdtem faggatni a két fiút, hogy honnan ismerik egymást. Eren elmesélte a boltos incidenst, amit a többiek nevetve és mosolyogva hallgattak végig.
A barátok beszélgettek Mikasa süteményéből, miközben finom italokat kóstolgattak. A parti vége felé Eren felállt, és elhozta a hűtőszekrényben pihenő pezsgőt. Kitöltött mindenki poharába egy kicsit, majd felállt, és ezt mondta:
-Barátaim, igyunk a szingliségre!
Az ébenfekete hajú fiú felállt, és odalépett Eren mellé.
-Biztos? - majd ajkaira hajolt.
És elkészült az első rész MariaMagdolnaMark kérésére! Remélem tetszett! Véleményt, kritikát és kéréseket várok a komment szekcióba!
