Láncra verve

2.๖ۣۜRé๖ۣۜS๖ۣۜZ

Automatikusan odafordítottam a fejem és akkor megláttam egy olyan 18-20 évesnek tűnő férfit. Nem mondom,hogy csúnya volt... Sőt... Igazán helyes. Odajött hozzám és kezeivel megfogta az államat. Nem igazán értettem mit akart tőlem mert nem szólt egy szót sem de amit hallottam a beszélgetésükből nem túl jó embernek tűnik. Így hát el akartam húzni a fejem,de nem engedte.Csak jobban szorított és közben végig engem nézett,majd mikor megunta a bámulásomat elengedett és elsétált a helyiség másik végébe. Egyszerűen nem tudtam mire véljem ezt..Ekkor jött be Wyatt és Dominick.
-Sziasztok.-szóltam valamennyire reménykedően hátha három nap után meglepnek valami ehetővel. Nekem már száraz kenyér is jó lenne olyan éhes vagyok.
-Szia Kim!- köszönt vissza Nick és a kezembe nyomott két darab szendvicset.
Felragyogott a szemem. Talán túlságosan is látványosan mert az a pasi aki még az előbb örömét lelte a bámulásomban nevetni kezdett.
Wyatt csúnyán nézett rá.
Bár érteném mi folyik itt..
-Fejezd be a röhögést Daniel.Inkább örülj, hogy egyáltalán beengedtelek ide.-szólt mogorván Wyatt ezek szerint Danielnek.
Én csak néztem,hogy mi folyik itt miközben ettem az egyik szendvicset amit kaptam.
-Kim.. Ma olyan döntést hoztunk amit reméljük,hogy nem kell megbánnunk..- szólt hozzám kedvesen Nick.
-Mi lenne az..? Esetleg mostantól mindennap kapok kaját..?
-Kimberly.. Ne legyél szemtelen!Megmondtuk hogy ha állandóan csak az evésen jár az eszed akkor rágd le a kezeid! Nekünk nincs időnk naponta kaját hozogatni neked! -csattant fel Wyatt nem túl kedvesen,bár tőle ez nem volt meglepő.
Megforgattam a szemem mire Wyatt-et elöntötte a düh. Utálja ha ezt csinálom..Tudom jól. De legalább én is tudom valamivel idegesíteni.
Ezzel mit sem törődve Dominick rámmosolygott és leszedte rólam a láncokat amelyeket már egy ideje magaménak tudhatok.
Felmerült bennem a kérdés:
Szabad vagyok?