3.๖ۣۜRé๖ۣۜS๖ۣۜZ

354 12 0
                                    

El sem tudtam hinni.. Annyira boldog voltam..
Nick mosolyogva nézett és még azthiszem Wyatt arcán is láthattam egy pillanat erejéig valami félmosoly félét.. Örültek az örömömnek. De egy pár pillanattal később valami mást is felfedezni véltem az arcukon.. Talán egy kis sajnálatot szánalommal keveredve. Így, egyhamar nekem is lehervadt a mosoly az arcomról és választ várva néztem hol Wyatt-re hol pedig Dominick-ra.
-Öhhmm.. Azt hiszem el kéne mondanunk neked valamit.-mondta kicsit sem bíztatóan Wyatt.
Nyugtalansága teljesen összezavart... Az előbb még minden rendben volt.. Apropó előbb. Ez a srác soha nem volt nálunk.
-Vele kapcsolatos igaz?-biccentek Daniel felé.
-Tudod Kimberly..Nekem van nevem is.-Mondja enyhén szemrehányóan és felém kezd el közeledni.
Ilyen helyzetben más ember automatikusan hátrálna,de bennem valahogy nem keltett félelem érzetet ez a férfi.
Flegmán felnézek rá,hogy ezt tudassam is vele,mire elmosolyodik, lehajol és kezemet az övébe veszi aztán ajkaihoz emelve egy gyengéd csókot ad rá.
Elhúzom a kezem és a szemébe nézek hátha kitudok olvasni belőlük valamit,de nem látok mást csak ürességet.
-Szóval szép lány..Lenne pár elég abszurd feladatunk számodra.De cserébe szabad lehetsz.-mosolyodik el mondata végére ,de mégis olyan rideg marad. Engem pedig átjár egy furcs borzongás mosolyától és fagyos tekintetétől. Egy szót sem tudok válaszolni előző mondatára pedig szeretnék csak nem találok szavakat.
Most komolyan zavarba hozott?

Láncra verveWhere stories live. Discover now