Életünk olyan mint a hervadó virág;
Megfolyt s eltemet e kegyetlen jégvilág.
Szürkeségben elmerült testünk elporlad;
Nézd, ahogyan monoton életed elsorvad!
Vár ránk a búskomor temető,
A Halál egy mérgezett ajkú szerető.
De ne sírj! Nem a halál szomorú,
Hanem a magányos sírkövön felejtett koszorú...
Mert nem sirat már senki...
