Körbe vesz a sötétség,
Fülembe suttog a síri csönd.
Kong mellkasomban az üresség
Mely álmaimat romba dönt.
Messze a hazám, az otthonom,
S itt hó borít mindent...
Fázom.
Emlékek kőhalmát vállamon hordozom
Míg otthonomtól egyre csak távolodom.
Nincs itt senki, ki szívemet melegítené
Senki, aki lelkemet kézbe vehetné.
Nincs plüss játékom, mit ölelhetek.
Félek...
Bármelyik pillanatban összetörhetek.
