Hülyeségeim

Steven Universe OneShot (Part 2)

-Ez lesz a célom!-ugrottam fel és mutattam az ég felé.

-Öhmm...Gyémántom?-nézett rám fura arccal,Gyöngy. Ja,hogy még mindig ittvan?

-Igen...?-próbáltam a kínos helyzetet szépítenni.

-Ne próbálja terelni a témát,mi volt ez az előbb?-mondta rezenéstelen arccal. Legalább nem buta rög,ez jó dolog,igaz?

-Hát....öhmm...semmi?-mondtam egy kicsit kínosan és az arcomon látszott,hogy NAGYON nem akarom elmondanni.

-Oké...?-ezzel a mondatjával újra felváltotta a beszélgetésünket az a jó öreg csend....amíg valaki merészelt kopogni.

-Rózsaszín Gyémánt!-kiáltotta Sárga Gyöngy. Hát jobb,minthogy Sárga kopogjon.

-Igen?-szóltam ki és mutattam Gyöngynek,hogy nyissa ki az ajtót.

-Ja...igen máris,Gyémántom!-ezzel végre kinyitotta az ajtót és láthattam Sárga Gyöngy rezenéstelen arcát. Minden Gyöngy ilyen?!

-Sárga Gyémánt hivat....-mondta és a "Sárga Gyémántot" csillogó szemekkel mondta. Csillagaimra,ő nagyon szeretheti a Gyémántját....

-Ahhhjjj....mondd meg neki,hogy pár perc és megyek!-álltam fel végre a kuporgásomból.

-Igenis,Rózsaszín Gyémánt!-ezzel elviharzott. Gondoltam,hogy még üzenjek valamit vele Sárgának,de...nem,attól csak még dühösebb lesz...

-Gyöngy....-néztem rá Gyöngyre.-Szerinted melyik ruhám jó?-mutattam fel egy sima ruhát,ami ugyebár mindig rajtam van,és egy esküvői ruhaszerűséget,csillaggal a közepén és....NINCS HOZZÁ BOLYTOS CIPŐ!-Yeeeyyy!-ugrálgattam mint valami kisgyerek.

-Öhmm...Gyémántom? A ruhával kapcsolatban minden jólmutat rajta,amit Ön választ...-mosolyodott el halványan. Már mosolygott egy halványat,ez haladás!

-Hmmm...akkor felveszem a sima ruhám ami mindig rajtam van....-raktam vissza sóhajtva a másikat a helyére.

-Gyémántom...!-szólt Gyöngy.

-Hmmm...?-igazítottam meg a ruhámat.

-Menni kénne!

-Ja,tényleg! Igazad van!-fogtam meg a kezét és rántgattam magam után és csöndbe tűrte. Azért lehet nem kénne,így bánnom vele....-Gyöngy,nyisd ki az ajtót!

-Igenis,Gyémántom!-ahogy odament a Topazzok arrébbmentek.Vagy csak lehet azért mert meglátták,hogy én is ittvagyok.

-Mehetünk,Gyémántom!-mostmár mellette állt Sárga Gyöngy is...a csillagaimra mondom,hogy többet nem bóbiskolok el.

-Rózsaszín Gyémánt!-hajolt meg Sárga Gyöngy.-Sárga Gyémánt már várja!

-Hmmpff...-mentem beljebb,Gyöngy pedig követett.

-Gyémántom? Gyémántom!-szakított ki a gondolkodásomból,Gyöngy. Elegem van már! Azt mondtam megpróbálom,megváltoztattni,hát akkor elkezdem,itt és most!

-Kérlek...csak hívj Rózsaszínnak...-mondtam halkan. Úgy látszik megértetette,mert többet nem szólalt meg az útunk során,bármondjuk...amennyire meglepődött,nem is csodálom. Mikor odaértünk,Sárga már várt,fejét az összekulcsolt kezein pihentettve.

-Gyöngyök,elmehetek!-szólt határozottan,de mégis egy kicsit idegesen. A gyöngyök persze,hogy kimentek,kettesbe hagyva vele...hát ez hosszú egy megbeszélés lesz,főleg ahogy láttom,nem a legfényesebb kedvébben van...