24.
Arra ébredtem, hogy Andy lába megmozdult a fejem alatt, és halkan káromkodott egyet.
- Nem akartalak felkelteni - mondta halkan. - Csak már kényelmetlen volt ülve aludnom.
Feltápászkodtam, majd Andy vállának döntöttem a fejem. A kanapén voltunk, egy filmet akartunk megnézni, csakhogy a felénél én bealudtam, és barátom combján volt a fejem, aki miattam nem kelt fel egészen idáig.
- Mennyi az idő? - ásítottam egy aprót, pedig nem is voltam fáradt.
- Éjfél körül lehet - sóhajtottam, és Andy ölébe ültem. - Elsa - nyögte nevem, az én fantáziám egyből beindult.
- Mi az? - kérdeztem ártatlan szemekkel, miközben megringattam a csípőm. Az óriás azonnal cselekedett; megfogta a derekam, majd hozzám dörgölte magát.
- Tudod te azt nagyon jól, cica - morogta mély, bariton hangján. Elpirultam, és a félhomályban szemeibe néztem. - Biztos vagy benne, hogy folytassuk? - rögtön bólintottam. Elszállt a délutáni félelmem, és megerősödött bennem egy érzés. Azt hiszem, a biztonságérzet, ugyanis Andy szándékosan sosem bántana, és nem is akarna nekem rosszat. - Menjünk fel - motyogta az ajkaimra, s röviden megcsókolt.
Kikeltem az öléből, megfogtam a kezét, és magam után húzva felmentünk a szobájába. Mikor becsukta az ajtót, felkapcsolta a villanyt, és egyből letámadott, a falnak nyomott gyengéden. Fellobbant bennem a vágy, s szorosan magamhoz öleltem, miközben hevesen faltuk egymást. Az ő kezei valahol a fenekemnél foglalták le magukat, majd mikor megmarkolta, belenyögtem a szájába. Akarom őt!
Hátrálni kezdtünk az ágyáig, ahol lehuppant, kigombolta a nadrágom, majd lehúzta rólam. Mikor a földön volt, kiléptem belőle, eldöntöttem Andyt az ágyon és föléje kerekedtem. Nem sokáig hagyta, hogy én legyek felül, és a csókunkat a lehető legrövidebb ideig megszakítva fordított a helyzetünkön. A kezem felfedező útra indult az arcától a mellizmain át egészen a nadrágja széléig, aminek a szélébe akasztottam az ujjam, és megrántottam, ezzel jelezve, hogy zavar az anyag.
Értette a célzásom, felállt, eltüntette a nadrágját, s visszatért hozzám, de mielőtt bármit tehetett volna, levettem a pólóm. Megfelelő arányban volt rajtunk a ruha, aminek felettébb örültem. Egy rövid csókot adott, és miután visszadöntött az ágyra, áttért a nyakamra. Kuncognom kellett, ahogy a gyenge pontomhoz ért, s ő is elnevette magát.
- Hogy lehet valaki ennyire csikis? - csak egy pillanatra állt meg, míg kimondta ezt a mondatot, és haladt tovább.
A kulcscsontom vonalán haladt, végig nedves puszikkal behintve a bőröm, amitől még jobban beindított. Ám akkor megcsókolta a mellem feletti részt is, ami felrobbantott bennem egy érzelmi bombát. Felhúztam magamhoz, megpusziltam a száját és fordítottam a helyzeten. Most rajtam volt a sor.
Egészen az alhasától kezdve végigpusziltam őt a kulcscsontjáig, ám akkor ő sem bírta tovább. Felült velem a karjaiban, szenvedélyesen megcsókolt, miközben kioldotta a melltartóm csatját, így a kicsiny anyag lehullott kebleimről. Eldobta, majd két kezével masszírozni kezdett, ami egy - nagyon is - jóleső sóhajt váltott ki belőlem.
Lehajtottam a fejem a nyakhajlatába, végigcsókoltam a tetoválását, míg ő letért újra a fenekemhez. Újból belemarkolt, majd a hátamra fektetett és lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is. Anyaszült meztelenül vártam, hogy csináljon valamit, de csak belebámult a szemeibe és elvigyorodott.
- Nekem van a leggyönyörűbb barátnőm - elmosolyodtam, megpusziltam az arcát, majd végignéztem, ahogy eltávolítja az alsógatyáját és elővesz egy óvszert. Rutinosan kibontotta, felhelyezte, s fölém kerekedett újból.

YOU ARE READING
Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]
FanfictionBlack Veil Brides Fanfiction [BEFEJEZETT] „(...) Végül is talán a romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon a királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétl...