𝐀 𝐟𝐞𝐡𝐞𝐫 𝐡𝐚𝐣𝐮 𝐥𝐚𝐧𝐲

𝐟𝐢𝐫𝐬𝐭 𝐩𝐚𝐫𝐭

A Nap már a hegy túloldalán járt. Ilyenkor az erdő mintha átváltozna. Egyre sötétebb, egyre titokzatosabb lesz. Amaelianak nehéz megállnia, hogy ne menjen beljebb és beljebb, be a lombok alatt lapuló titkok közé. De édesanyja már várja, minden perc számít, így csak egy utolsó pillantást szentel a sűrű erdőnek, ígérve, hogy visszatér, és már rohan haza a máktejjel.

-Anyám! - lihegi a konyha ajtajában állva.
Édesanyja már a földön fekszik. Átkoz minden másodpercet, amit az erdőre fecsérelt. Odafut a teáskannához, beleönti a máktejet, lefőzi, majd odanyújtja édesanyjának.
-Idd meg mind, kérlek! - emeli fel óvatosan a fejét. Az asszony szót fogad. Pár perc múlva enyhül a fájdalma, megpróbál felállni, de Amaelia nem engedi.
-Ne mozdulj még! - mondja aggodalmasan. - Kötés kell a fejedre, aztán idehívok egy orvost.
-Nem! - riad föl az asszony. Már semmi fájdalmat nem érez, csak félelmet. - Túlélem orvos nélkül, csak hozd azt a nyomorult kötést!
-De anyám...
-Ne halljak mégegyszer arról, hogy a bozót túloldalára merészkednél! Ezt már egyszer megbeszéltük. Jól vagyok, csak beütöttem magam, a kötés és a máktej segít.
Amaelia sóhajtva szótfogad, betekeri nedves fáslival a fejét és megpuszilja édesanyját.
-A makacsságod lesz a végzeted. - karolja át Amaelia.
-Te leszel a végzetem. A legjobb végzet mindközül.