Ákos
Szeptember 2. Vasárnap
Egy új kezdet, gondoltam magamban. Új iskola, új környezet, új arcok. Még szeptemberi időjáráshoz képest is nagyon meleg van. Homlokomról izzadságcseppek gördültek le, nem csoda hiszen 20 percen keresztül gyalogoltam a tűző napon. A napszemüvegem mögül bámulom a fehér épületet, amely a leendő "szinte" otthonom lesz. Más néven a Bartók kollégiumot.
Az épület elég modernnek tűnik tekintve, hogy tavaly lett felújítva. A lépcsőn felérve beléptem a kolesz ajtaján. A portán megkaptam a szobakulcsom, a 118-ast illetve a portás néni jutalmazott "még egy semmire kellő hülyegyerek" pillantással. Úgy érzem nem leszünk nagy barátnők.
Kiélvezve a helyzetet, hogy én voltam az első, kiválasztottam az egyetlen szekrényt, amin volt akasztó -úgy néz ki a felújítás csak az épület külsejét jelentette- és egy ágyat az ablak mellett. Lényegében ezért választottam ezt a koleszt mert itt nincsenek emeletes ágyak. Ki nem állhatom őket. Öt óráig kipakoltam a bőröndömből ami annyit tesz, hogy minden ruhámat bebasztam a szekrényembe és elindultam felfedezni a környéket.
Dénes
Négy óra múlt azaz már négy órája fent vagyok, el kellene kezdeni összepakolni. Gondoltam magamban, miközben bekapcsoltam a gépem még egy óra játék reményében. Így történt, hogy fél hatkor ráérősen pakoltam össze a cuccaim és indultam el otthonról a koleszba.
Hét órára be is értem, igaz, hogy nyolcig volt a határidő, de én voltam az utolsó a szobánkból. A négy fős "lakosztályban" már csak egy ablak melletti ágy maradt nekem.
A mellettem lévő ágyon egy hihetetlenül vékony csávó ült, - baszki akkora a vádlija, mint az én alkarom. Jó, nem kell félteni van itt izom bőven-. Vékony vádli alias Gábor a szar poénjaival egyből megkedveltette magát. A második élettársam, akit, mint kiderült Bencének hívnak nem értem eddig, hogy maradt életben. Most komolyan, ahhoz hogy fel tudj húzni egy ágyneműt nem kell nagy szakértelem, de mivel egy rendes gyerek vagyok segítettem neki. Miközben húztam fel a párnahuzatot rájöttem, hogy otthon hagytam a legfontosabbat. A kispárnám. Vajon ha éjjel elszedném tőle észre venné? Nem mintha elvenném tőle, párnával is sutának tűnik, nemhogy nélküle.
Az ajtón belépve megérkezett utolsó szobatársunk is. Egy nálam kicsit magasabb sötétbarna hajú és szemű, -melyekben kedvem támadt volna elveszni- srác. Noha, Ő nem olyan izmos, mint én de nem kell félteni.
Hosszabb fürtjei össze-vissza álltak. De ettől talán még aranyosabbnak mondanám. Egy igazi seggfejnek tűnik ettől függetlenül. Ákos.
A legjobb az egészben, hogy ők mind az osztáytársaim lesznek.
♡
♡
♡
♡
YOU ARE READING
Zöld Macska (Átírás Alatt)
Random× Kezdve 2019. 03.11. ×Átírás kezdete: 2021. 04.09. × Történetek a Bartók koliból- 1. Egy kis ízelítő: "Ennyi volt. Képtelen vagyok ezt tovább elviselni. Egyszerűen megőrülök érte. Ennyit a heteró mivoltomról. Egy hirtelen mozdulattal megragadtam a...
