Zöld Macska (Átírás Alatt)

4. Fejezet - Kicsim

Ákos

Szeptember 9. Vasárnap

Nem bírtam megszólalni. Torkomon akadtak a szavak. Csak néztem őt és gyönyörű szemeit. Képtelen voltam bármit is mondani. Egyszerűen nem ment. Féltem hogy elbaszom, bár ez már el volt baszva. Nem is kicsit. Itt ülök vele szemben. Csak én és ő. A többiek bármikor megjelenhetnek, de ez most nem tud érdekelni. Egyik keze szoros ketrecet alkot karomon, míg másik szabadon lóg az ágyról. Várja válaszom. Kérdőn néz rám. Nem szól hozzám. Csak néz. Nézi a szemem. Nézi az ajkam. Szinte a lelkembe lát. Megőrít.

Elengedte a karom, de nem vagyok hajlandó elmozdulni. Mostmár nem. Nem teszek semmit. Lehunyja szemeit. Mélyet sóhajt, majd rám emeli tekintetét. Kezeit felvezeti arcomra.Belesimulok érintésébe.

-Mi ez az egész?-kérdezte. Fogalmam sincs mi a jó válasz. De biztos vagyok benne, hogy magam mellett akarom tudni és ha nem kapom meg, akkor kikészülök. Talán picikét belezúgtam. Dehát nem is ismerem még igazán. Olyan vagyok mint az a sellős mese, belezúgok egy helyes pasiba akit nem is ismerek igazán és nem tudok megszólalni. 
-Igen!- nagyon remélem, hogy ebből levágja, de mégis csak róla van szó.
-Hogy érted, hogy igen?- suttog. Lehellete csiklandozza a számat. Hát én esküszöm megölöm egyszer.
-Csókolj már meg az isten szerelmére!- morgom.

Közel hajol hozzám. Lehunyom pilláimat.
És ekkor kopogásra leszünk figyelmesek. Azonnal szétrebbenünk. Olyan gyorsasággal távolodtam el tőle, hogy lezuhantam az ágyról és onnan néztem fel csillogó szemeibe. Semmi válasz vagy folytatás. Néma csend uralkodik az emeleten.

Csak kerüljön a kezeim közé a nyomorult aki szórakozott. Ennyi volt. Képtelen vagyok ezt tovább elviselni. Egyszerűen megőrülök érte. Ennyit a heteró mivoltomról, mehet a kukába. Egy hirtelen mozdulattal megragadtam a pulcsiját és magamhoz rántottam. Megszűnt a köztünk lévő távolság.

Megcsókoltam amit egyből viszonzott. Kezeit felvezette az arcomra. Ajka puha volt és tökéletesen illet enyémre. Kiélveztem a pillanatot, nem érdekelt az idő. Csak Ő. Felforóssodott körülöttünk a levegő. Innen már nem volt megállás. Beletúrtam a hajába. Még közelebb akartam kerülni hozzá, bár ez lehetetlen volt. Így is már az ölemben ült. Éreztem, hogy belemosolygott a csókba. S mikor szétváltunk arcomon hatalmas vigyor ült.

Dénes

Még. Még többet akarok. Bár nem tudom, hogy hogy kerültem az ölébe de nem is igazán számít. Ajkait mosolyra húzta. A legszebb látvány volt a világon ahogy elöttem vigyorog. Imádom a száját, a haját, a sötét szemeit. Teljesen elvesztem a pillanatban. Csak Őt láttam. A saját nevemet sem tudtam volna megmondani.

Ki van pirulva. Konkrétan ez a legcukibb dolog, amit egész kibaszott életemben láttam. 
-Mit vigyorogsz?- kérdeztem és adtam egy puszit a szájára.
-És te?- közeledett arcomhoz szája, de nem puszit kaptam. Végignyalta arcomat a nyomorékja. Hát én megütöm. 
-Nemáár! Ákos, kicsim állj már le! Megütlek!- fenyegettem meg. Rám vigyorgott. Ohh bazdmeg kicsimnek szólítottam. Miért mondtam ezt neki? 
-Kicsim? Hmm?- elkapta a kezem, hogy ne tudjak elmenekülni. Ezt ő sem gondolhatta komolyan, de inkább hagytam, érezze magát erősebbnek.
-Bazd meg magad!- néztem rá mérgesen. Fogalmam sincs, hogy honnan jött a ,,Kicsim" de égek is miatta rendesen.
-Ne légy mérges, Drágám.- és kiröhög a szemét. -Minden nagyon jó Kedvesem!- folytatta tovább. Jobbnak véltem, egy csókkal elhallgattatni, minthogy megfojtsam. 

Ákos

Körülbelül fél óra múlva feltápászkodtunk a földről. Kaptam még egy utolsó csókot és abban a pillanatban nyitódott az ajtó. Egymásodpercre a szívem is megállt úgy megijedtem.
-Hello! Megjöttem.
-Cső!
Bence ledobta a cuccait a földre, befeküdt az ágyba és pár pillanat múlva el is aludt.

Dénes ledobta magát az ágyára bedugta a fülesét és rám sem nézett a nap hátralevő részében.

Dénes

Szeptember 13. Csütörtök

-Dénes?- nézett rám kérdőn a tanár. Basszus azt sem tudom, hogy milyen órán ülünk.
-Öhhm- néztem segélykérőn Hangára, aki kezével négyet mutatott, kár volt bíznom benne. -Négy!-néztem magabiztosan a tanárra. Aki kicsit meglepődve válaszolt - Tehát a cukorbetegség tünetei a négy?- csezd meg Hanga.

Egyszerűen nem tudok koncentrálni. Folyamatosan a vasárnapra gondolok. Hogy mi tötrtént az óta? Semmi. Egy árva szót nem beszéltünk. Nem is néztünk egymásra. Istenem, mibe keveredtem?