Zöld Macska (Átírás Alatt)

3. Fejezet - Nos?

Ákos

Szeptember 7. Péntek

Mégis mi a faszt művelek? Hátrébb kellene lépnem, de nem teszem. Nem is tudnék és nem is akarnék távol lenni tőle. Megállt az idő. Smaragd íriszei fogva tartottak. Egyetlen pillanatra sem eresztettek. Úgy éreztem, ha most megszakítom a szemkontaktust akkor meghalok.
-Az esetem?- kérdezte elhaló hangon és lehunyta szemeit -Tényleg tudni szeretnéd?-sóhajtotta.
Lehajtottam a fejem. Ajkaink csupán pár miliméterre voltak egymástól. Lehelete keveredett az enyémmel. A szívem kalapált és nem lepődtem volna meg ha még hallotta volna is. Szerintem még sosem álltunk ilyen közel egymáshoz. 

Hirtelen felgyorsultak az események. Szinte fel sem fogtam mi történt.  A következő amire feleszméltem, hogy a földön ülünk egymással szemben szédülten.  Szemeinkben vágy és értetlen csillogás némi megbánással keveredve. Biztos vagyok benne, hogy ezt nagyon elbasztuk és nagyon is fájt.

Összefejeltünk.

Dénes

Ez megfejelt. A kurva anyját. Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy ez lesz. De várjunk, ha ez most nem történt volna akkor mi mégis mit.
-Öhm.- megköszörülte a torkát.
-Ez mégis mi volt?-fakadtam ki. Zavartan néztem körbe a helyiségben, hogy nem-e látta valaki. De pontosan tudtam, hogy rajtunk kívűl egy árva lélek sincs itt. Nem mertem a szemébe nézni.

Őszíntén szólva nem is kellett és nem is volt rá alkalmam. Egy szó nélkül kiviharzott. Még pár pillanat erejéig néztem a helyet ahol két perccel ezelőtt még majdnem.
Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam és indultam el a buszpályaudvarra. Az az idő mégis egy örökkévalóságnak tünt.

Ákos

Szeptember 9. Vasárnap

A kollégiumi ágyamon fekszem és a pénteken gondolkodom. Persze, nem azon jár az eszem amit az iskolában tanultunk, abból egy szót nem tudnék felidézni. Az indulás előtti események játszódnak újra a fejemben. Újra és újra. Mégis mi volt. Csupán az elmém baszakszik velem? Ez nem történhetett meg vagyis nem is történt de történhetett volna és ahhhh. De mégsem tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot.

Vajon valami változni fog? Lesz valamilyen feszültség köztünk?Persze,hogy fog és persze, hogy lesz. Ákos, ne légy hülyébb annál ami vagy, mondjuk annál nehezebb lenni. Sok mindent el lehet felejteni de kétlem, hogy ez is ezek közé tartozna.
Vajon szobát kellene váltanom? Vagy iskolát? Vagy emigrálnom kellene? Esetleg költözzek Mexikóba és adjam el a vesém? Ezen gondolatok közt nyomott el az álom.

Dénes

Amint belépek a kollégiumi szoba ajtaján és egyből megpillantom a békésen alvó szobatársamat. Már ha a horkolás ami inkább halálhörgésre emlékeztet békésnek mondható. Most annak a jelenetnek kellene jönnie, hogy csendben elpakolok és lemegyek csocsózni vagy valami ilyesmi.

Ehelyett levágom a táskám a földre és rávetem magam. -Kicsi a rakás!-kiálltottam el magam majd az alattam nyöszörgő is levegőhöz jutott. -Bazd meg magad, Dénes!- morogta -Kurva nehéz vagy, te állat. -Cseszd meg Gábor te vagy a száz kilós.- röhögtem fel és leszálltam róla.

-Többiek?-kérdeztem mire csak egy vállrándítást kaptam. -Nem tudom. Bence csak holnap jön, Ákos meg passz. Talán nőzik.
(Mondjuk azt erősen kétlem...)
Ezen párbeszéd után ledőltem az ágyamra és megnyitottam a youtube-ot és fülhallgatóval a fülemben hallgattam az I've been Waitinget Lil Peeptől. Lehunytam szemeimet és hagytam, hogy elnyeljen a zene és a külvilág megszűnt létezni.

Ákos

Végre beértem a koliba nem is értem, hogy miért 20 percre van innen a bolt. Amilyen meleg volt, olyan gyorsan le is hűlt az idő. Ezért van az, hogy Gábor is sállal a nyakában tartott az ajtó felé. Éppen megszereztem a szobakulcsomat és egyből a szobám felé vettem az irányt. A kilincset egy darabig lenyomva tartottam, lélekben felkészültem arra, hogy nem leszek képes Dénes szemébe nézni. Az ajtón belépve látom, hogy az ágyán fekszik. Várjunk nem is fekszik hanem alszik.

Halkan leraktam a cuccomat. Lehetetlen volt nem őt néznem.- Miért történik ez velem? Miért csinálom ezt?- gondoltam magamban. Nagyon csendesen melléléptem, nem akarom felébreszteni. Olyan édesen szuszog. Mire egyáltalán eljut a tudatomig, hogy mit teszek az arcára simítom a kezem. Végig húzom az ujjam ajkán és mélyen a szemébe nézek.

Várj, was is fasz? A szemébe aminek elvileg csukva kellene lennie. Aki alszik annak nincs nyitva a szeme vagy de nagyon remélem, hogy igen és csak nyitott szemmel álmodik.
Felébresztettem. Mekkora egy szerencsétlen vagyok. Most veszem észre, hogy üvölt a füleséből a zene. Asztapicsa nem is aludt és a kezem továbbra is az arcát cirógatja. Abba kellene hagynom. Most. Elrántom a kezem, inkább csak elrántanám ugyanis elkapott és Ő rántott le magához.

-Mit művelsz?- kérdezte rekedt hangon. -Öhhm... Én csak...-basszus vörös a pofám és egy értelmes mondatot sem tudok összerakni. Az meg, hogy félig rajta fekszem végképp nem segíta tiszta gondolkodásban. -Engedj már el.- Összehúzta szemöldökét és mérgesen nézett rám.
-Ugye, nem gondolod komolyan, hogy idejössz, megsimogatsz miközben azt hiszed alszom és én ezt szó nélkül fogom hagyni.- Nézett sötét íriszeimbe -Nos?

♡
♡
Köszönöm, hogy elolvastad ha tetszett akkor nyomj egy vote-t😊