Újra veled (MDZSH Csak te meg én 2.évad) Befejezett!

Hanguang-Jun ki önti a szívét

A Lan ifjúk eléggé ki voltak akadva amint meg tudták ki is vagyok valójában, de Wangji hamar le rendezte ezt az egészet.  Lan Shizui hivatalosan az anyja lettem, már mint ő jelentette ki. Ha Hanguang-Jun az apám akkor te az anyám, amúgy is olyan a megjelenésem. nem is tudom hogy most legyek ettől boldog, vagy szomorú. Nos,mindegy, inkább nem is törődök ezzel nagyon.

.............

Úgy döntöttem hogy az egyik kis füves területen le terítek egy pokrócot, s onnan figyelem az edzést. Wangji ismét jól meg izzasztja a tanítványokat. Kicsit még el is kuncogom magam, úgy tűnik hogy a kelleténél hangosabban mivel idegesen fordítja hátra a fejét. Ajkaimat össze csücsörítem és egy puszit "dobok" neki a levegőbe. A fülei mintha kicsit el pirosodtak volna. Itt már hangosan nevetek. Ez sem változott. Ha zavarba jön akkor általában a füle lesz piros. Olyan aranyos.

   Az edzés végeztével Lan Zhan azonnal oda jön hozzám és egy puszit ad fejem búbjára. Azt mondta van egy kis el intézni valója ezért itt várjam meg. Szóval mivel unatkozom a tekintetemmel az eget pásztázom.

-Elnézést, Wei úrfi.-hallom meg valaki hangját. Pár fiatal tanítvány kerül a látó körömbe. kicsit meg is lepődök hogy a nevemen hívtak. Bizonyára már az egész klán tisztában van vele, de csak kevesen vannak annak tudatában mit "tettem" akkor.

-Mi a baj?-kérdezem mosolyogva. A tanítványok között ott van Lan Shizui és Lan Jingy is akik helyet foglalnak mellette. Shizui a bal oldalamon míg a jobbon Jingy. Úgy tűnik megkedveltek. Egy még szélesebb mosoly terül el arcomon. Annyira jól esik.

-Csak meg akartuk kérdezni hogy...-kezd bele az egyikük de el harapja mondata végét. Kedvesen mosolygok rá hogy nyugodtan folytassa csak, de valaki más fejezi be a kérdésnek szánt mondatot.

-Hogy milyen kapcsolatban áll Hanguang-Jun-al!-egy kisebb kacagás szalad ki ajkaimon. Egyszerűen az az arc amit közben vágnak. Eszméletlen aranyosak!

-Szeretők vagyunk.-mondom miközben el vigyorodva döntöm oldalra a fejemet.

-Akkor már értjük miért ragaszkodnak azonnal önhöz Shizui és Jingy.-mondja mosolyogva valaki más. Kicsit jobban megnézve őt egészen hasonlít Jin Lin-re. Leginkább az arcuk. Továbbra is mosolyogva nézek a tanítványokat.

..............

Sokáig beszélgettem a tanítványokkal. Sok dolgot meséltek, például el mondták hogy mi történt az el múlt 13 évben, mennyire változott meg a világ és hogy éppen mik is zajlanak. Úgy érzem hamar közel kerültem hozzájuk és olyan mintha már régóta ismerném őket. Ott van köztük valaki aki kicsit hasonlított a fiatalabbik énemre. Egy folytában meg szegi a szabályokat. Volt olyan eset hogy titokban este ki ment a háló körletéből de Wangji el kapta. Wangji az aki igazából össze tartja a Lan klánt. A tanítványokkal inkább,mint egy apa, úgy viselkedik velük.  Ez komolyan aranyos. Lan Zhan... Olyan nagyszerű ember. Nem is értem hogy a legeslegelején hogy tudtam félre ismerni őt! Lan Zhan a legönzetlenebb ember a világon! Aki ráadásul engem szeret4 Engem választott. A múltam ellenére. Pontosan tudta hogy azért tettem dolgokat, ő pedig még annak elfogad engem. Ajkaimat be harapom. Egy könnycsepp gördül le arcomon, majd még egy, s még egy.

-Eh? Mi a baj?-kérdezi aggódva Shizui. Kezemmel le törlöm könnyeimet,s mosolyogva meg borzolom a haját.

-Csak bele ment valami a szemembe.-válaszolom kuncogva. Nem mond semmit, látom rajta hogy nem hisz nekem.Gondolom később majd kérdőre von...

-Biztos?-kérdezi Jingy.

-Persze.-az ő haját is meg borzolom mire morcosan arrébb húzódik. Ezután pár perccel meg is jelenik Lan Zhan. Mosolyogva paskolom meg magam előtt a helyet. A diákok kikerekedett szemekkel nézik ahogy a nagy Hanguang-Jun le fekszik a pokrócra, fejét pedig az ölembe hajtva.Úgy tűnik nem zavartatja magát a diákok előtt.