Kaszás

VII. A gyógyuláshoz idő kell

Ruby kedvesen mosolygott Dinára, és lassan közelebb sétált hozzá. Letérdelt mellé és észrevette a sebet az oldalán. Az amúgy is szakadozott ruhájából letépett egy keveset és azzal az anyagdarabbal átkötötte Dina sebét, körbetekerte a derekán és megcsomózta.

-Elég rosszul nézel ki.- jegyezte meg halkan Ruby.

-Hát, voltam már jobban is.- kötekedett Dina.

Ruby a válla alatt átkarolta és felsegítette. Odahúzta a lovához, és ráültette. Dina az állat nyakába borult és azt átkarolva kapaszkodott meg benne. Ruby megfogta a kantárszárat és felállásra ösztökélte a lovat. Amint felállt elkezdte vezetni az állatot, hátán Dinával, egyenesen az erdő közepe felé. Olyan helyen kellett haladniuk, ahol a ló is képes volt menni, ezért elég sokáig tartott az út. A vége felé, már könnyebb volt, mert Ruby ismert egy kis csapást, amin eljuthattak a házáig. Mikor a kis tisztás széléhez értek Dina felnézett.

-Minden ugyan olyan.- mondta gyengén.

-Nos igen, még nem éreztem szükségét a fejújításnak.- kuncogott Ruby.

Lassan haladtak a nagy fára épült ház felé. A fa tövében aztán megálltak és Ruby lesegítette Dinát a lóról. Válla alatt átkarolva tartotta meg őt.

-A lóval mi legyen? Kikössem valahova?- kérdezte Ruby.

-Éjfélt? Nem. Nem kell. Okos ló nem bóklászik el.

Ruby bólintott egyet és Dinát a kötéllétra alá ültette egy pillanatra. A nagy fa törzsét megkerülve, egy kis patakhoz vezette a lovat és mutogatta, neki, hogy körülötte talál legelni valót. Úgy tűnt az állat felfogta mit akar. Mikor megbizonyosodott róla, hogy rendben lesz, visszasétált Dinához. Amint elnézte a földön ülő lányt, azon töprengett, hogyan vigye fel a felső szintre. A szárnyai útban lettek volna, ha megpróbálja felcipelni, úgy mint ahogy a fiút is. Kis töprengés után támadt egy ötlete.

-Maradj itt!- kiáltotta oda Dinának és felmászott a létrán.

„Mégis hova mennék?"- gondolta magában Dina.

Kicsivel később egy kötél vége esett le a felsőbb szintről. Ruby a következő pillanatban már mászott is lefelé. Dinához érve, ráerősítette a kötél végét, majd ismét felmászott. A kötél lassan megfeszült, végül Dinát is magával húzta. Ruby egészen felhúzta őt egy kis teraszig, ahol a kötél egy csigás rendszeren volt átvezetve. Mikor felért Ruby elengedte a kötelet, de Dina nem zuhant vissza, mert a csigarendszerben volt egy biztosíték is. A lány odafutott hozzá és behúzta a párkányra, majd eloldotta a derekára kötött kötelet.

-Ezt a rendszert én építettem. Ahogy te javasoltad. Sokat segített a nehéz dolgok feljuttatásában.- mondta büszkén.

Dina csak elmosolyodott. Ruby igyekezett a karjába venni, de a szárnyai eléggé útban voltak. Becipelte abba kis kunyhóba, amiben Robin is volt. Mikor belépett az ajtón, látta, hogy a fiú még mindig a kanapén van, és közben el is aludt. Ruby becipelte Dinát a gyöngyös függöny mögötti kis szobába. Nem volt ott sok minden csak egy hatalmas ágy, ami szinte kitöltötte az egész szobát, és egy-egy kisasztal a két végében a fal mellett. Ruby az ágyba fektette Dinát.

-Aludj pár órát, addig szerzek gyógyfüveket.- mondta neki és kiment a kis kunyhóból.

Dinának sem kellett kétszer mondani, szinte azonnal elnyomta az álom, olyan kimerült volt már.

Hosszú órákkal később tért csak magához. A kis szoba ablakán át beszűrődő fény keltette fel. Lassan felüt az ágyban. Oldalára pillantott és látta, hogy a sebe el lett látva. Be volt kötözve, és valami szagos krémmel volt bekenve alatta. Óvatosan felállt és kisétált a nappaliba. Ruby ott ült az egyik kis fotelban és a kanapén fekvő Robin homlokát borogatta egy vizes kendővel. Dina amint meglátta a fiút, könnybe lábadt a szeme. Kezét a szája elé kapta és próbálta visszafojtani a sírást. Ruby észrevette az ajtóban álló Dinát.